Miért nem akar velem találkozni?

Mondani szokta, hogy nem érdekli mikor megyek hozzá, nem keres ha én nem, vagy csak ritkán, és nem hív. Érzelmileg nem ad semmit.

Ha mondom hogy mennék, már közli is hogy őt nem érdekli, akkor megyek amikor akarok, de ezzel párhuzamosan a találkozót viszont visszautasította. Mindezt így. Van, hogy nem is beszélünk napokig.

Jeleztem már felé hogy nekem ez fáj, de semmi sem változott.

Nem volt ez mindig így. Ez a kapcsolat jó volt, kaptam figyelmet és szeretetet, jártunk ide oda. De ilyen lett, amikor mondtam neki hogy szabadabb akarok lenni. Pl.: Volt mondjuk egy lebeszélt dolog, amin én változtatni akartam, kiakadt.

Igazából azt akartam elérni hogy legyen beleszólási jogom a dolgokba olyan tekintetben, hogy hadd dönthessek én is, és ne az hogy nekem tartani kelljen magam a dolgokhoz állandóan.

Igazából hogy a dolgok változtatásának a jogát érezzem.

Részben az én hibám is, mert volt hogy ketten döntöttünk egy dologban, és aztán én változtattam a dolgon, hogy én máshogy akarom.

Volt olyan is hogy az ő kedvéért bólintottam rá a kívánságára, amihez semmi kedvem nem volt, csakhogy ne szomorítsam el.