Miért maradnak együtt emberek évtizedekig úgy, hogy totál diszfunkcionalis a kapcsolat?

Társfüggőség, anyagiak, néha szex

Ezek miatt.

Társ és kapcsolatfüggőség, de még ide lehetne sorolni az érdekkapcsolatot. Vannak, akik nem akarnak egyedül lenni és inkább "feláldozzák magukat" és benne maradnak egy rossz kapcsolatban.

Én is minimum tudok ilyen kapcsolatról. Az ő életük, ha ez nekik jó, ám legyen. Ha nekik jó ilyen rossz, stresszes körülmények között leélni azt életüket, hát, az ő döntésük. Ennyire se szeretik saját magukat, ennyire sincs tartásuk. Az ilyen embert elnézést, de nem tudok sajnálni. Lenne lehetősége kilépni, de nem teszi. Innentől kezdve pedig akkor ne panaszkodjon, hogy mennyire rossz a kapcsolata.

Sok oka lehet.

Nehéz a minden szempontból megfelelő párt megtalálni, óriási szerencse kell hozzá. Van, akinek nincs is igazán választási, ismerkedési lehetősége, így ha szakít, utána évekre vagy akár örökre egyedül marad. A hosszabb távú egyedüllét pedig nem kevésbé rossz, mint egy rossz kapcsolat. Főleg egy bizonyos kor fölött, mert pl. 21 évesen még jobban viseled, ha csak 24 éves korodban találsz újra párt. Szerintem nem helytálló társ- és kapcsolatfüggőségnek nevezni azt, amikor valaki nem akar mindig, mindig csak egyedül lenni, 40, 50 vagy 60 évesen is még egyedül kuksolni. Szépen hangzik, hogy érezd jól magad és légy boldog egyedül is, de mint mindennek, ennek is van egy határa.

Ismerek ilyet a családban, ismeretségi körben.

Amit én látok oknak, mert nem minden esetben sztem ugyanaz:

- társadalmi elvárások - ugye ez ált. a idősebb korosztály, és a kortársaik között még mindig ott van az a nézet, hogy válni ciki, válni bűn... főleg 10-15-20 év után... hogy ha már eddig kibírták, "csak dolgozni kellene rajta"... meg hogy jaj, a gyereknek mennyire rossz lesz, ha elválnak és nincs mindennap mellette anyu és apu (pedig egy feszültséggel teli kapcsolat a gyereknek sem rossz, és látja, hogy nincs minden rendben a szülei között)... és hogy mit fog szólni ehhez a család / a falu, ki min fog csámcsogni

- legalább az egyik vagy a másik konkrétan kapcsolatfüggő, és nem mer válni, mert akkor megvan rá az esély, hogy egyedül marad

- a nőkbe sikeresen belenevelték azt régebben (de sztem van, ahol még most is), hogy a férfit meg kell becsülni, ha nem iszik-drogozik-kártyázik(esetleg nőzik), mert az ritka, mint a fehér holló, és ha ennél többet akar, pl. tiszteletet, érzelmeket, segítséget a házimunkában, akkor túl sokat vár el és hisztis... és konkrétan úgy gondolja, hogyha elválik, akkor nem fog jobbat találni

- utóbbihoz kapcsolódva, ez az "úgysem fogok jobbat találni"-féle gondolkodás más okokból is megfoganhat valakiben... pszichés gondok, kishitűség; az a hit, hogy 40 felett már nem lehet ismerkedni / csak az alja marad akkor egyedül... vagy csak akkor érdemes, ha gazdag férfi vagy, vagy 20 évesnek kinéző nő

- félelem attól, hogyha megismerkedik valaki mással, akkor ahhoz alkalmazkodni kell, mert az új... félelem az újtól, legyen inkább az, amit megszoktam, akkor is, ha nem túl jó