Leépültem a párom mellett, hogyan tovább?

5 éve vagyunk együtt, van egy 13 hónapos fiunk. A terhesség alatt eléggé meghíztam, 60-ról 83 kg lettem. Elégedetlen voltam magammal, fogyózni kezdtem, most 73 kg vagyok. Persze a párom minden nap célozgat rá, hogy kövér vagyok, gúnyolódik a súlyomon. Itthon alig csinál valamit, de mondog van valami kifogásolnivaló. Nem jól sikerült ebéd, nincs elmosogatva épp, nincs eléggé rend. Én visszamennék dolgozni,ha a fiunk 2 éves lesz de szerinte kizárt, hogy bölcsis legyen a gyerek, viszont itthon maradni ő nem akar vele. Már előre tudom, hogy minden gyerekkel kapcsolatos teendő is rám hárul, mert neki olyan a munkaideje, hogy nem tudja majd oviba hordani, és menni érte.

Mióta terhes lettem, nem voltunk sehol kirándulni, moziban stb. Csak itthon vagyok a gyerekkel, esetleg vele csinálok programot. Úgy érzem, hogy a párom már nem szeret, csak cseléd vagyok, akitől azt várja, hogy kiszolgálja.

Nem volt mindig ilyen, de egyre jobban ebbe az irányba megyünk. Mindig mindenért én vagyok a hibás, bűntudatot kelt bennem mindenért, és én egyre jobban belefáradok ebbe. Gyakorlatilag egyedül nevelem a gyereket, egyedül viszem a héztartást.

Már mondtam, hogy fejezzük be ezt a kapcsolatot, ha nem tudunk változtatni, de ugye az ő háza, és nem vihetem el a gyereket. (Ez sajnos jogilag is így van, utánakérdeztem)

Úgy érzem, hogy teljesen kizsigerel, nincs kötös kassza, egyenlő összeget adunk be a konyhára, én a maradékból nem tudok félretenni, ő meg kuporgat magának.

A gyereket ő ia akarta, ragaszkodik is hozzá, csak így ugye marha kényelmes neki, hogy minden rám hárul, neki csak játszani kell vele.

Külön szeretnék költözni, de azt mondja, hogy én mehetek, de a gyerek marad.

Tudtommal nincs 3. Fél, de néha már azt kívánom, bár lenne, legalább megszabadulnék tőle.