Elmondjam anyának meg apának, hogy a barátom olyanokat vár el tőlem, amiket én nem szeretnék?

Ha szexuálisan olyant vár el, amit te nem szeretnél, pedig ezt te 2-3-szor elmondtad, ő lemondani nem tud/akar róla, akkor csak a szakítás a megoldás, mert ez feszültségként, az ő részéről türelmetlenségként, kikacsintásként és akár megcsalásként jelentkezhet. Nem passzoltok.

Anyádnak nem kell elmondanod, legfeljebb csak akkor, ha a szakítás után nagyon el akarod mondani vagy ő akarja nagyon tudni az indokot.

Nagyon szűkszavúan fogalmaztál, ha nagy a baj és félsz a párodtól akkor mindenképpen.

Egyébként valami oka csak van, hogy megkérdezel másokat arról, hogy beszélgess-e a szüleiddel.

Miért?

Én azt tapasztaltam, hogy tök jól elfilozofálgattam az apámmal mindenféléről, hogy szerinte mi fontos egy nőben, egy kapcsolatban stb. pedig nem igazán néztem ki belőle, hogy vevő lesz a témára.

Ahogy írják: szakíts. És ezzel ne várj ha úgy érzed,hogy Ő nem tágít, Te pedig nem szeretnéd azt amit akar.

A szülőknek csak akkor szólj ha úgy érzed,hogy a szakítás után is zaklatni fog.

Ha jó a kapcsolatotok, olyan mindent megbeszélős, beszélj róla Nekik ha gondolod, de magyarázatképpen azt is mondhatod,hogy nem azonos az értékrendetek, nincs Bennetek közös, és erre rájöttél időben.

Bármilyen életkorban megbeszélheted a problémáidat anyukáddal, ha jó a kapcdolatotok és örülj ennek.

A pasit inkább dobd ki.

Na de mit?

Anal? Közös fegyveres rablás? Lakáshitel a nevedre, 145 évre?

Itt egyébként szó se volt arról még, hogy kényszerítené, félne tőle vagy bármi.

Simán annyit mondott, hogy olyanokat vár el tőle amit ő nem akar, nos ez bármi lehet...

Meg az elvárás még messze nem kényszerítés, vagy ráerőszakolás.

Na most lehet hogy csak említésképpen annyit mondott, hogy elvárja, hogy tudjon nokedli szaggatni.(vagy bármi)

Erre még ott a lehetőség, hogy azt mondd nem akarod, és ha nem tágít az elvárásától nyílván nem megtenned kell azt minden áron, hanem szakítani.

Édes mindegy, hogy mivel kapcsolatban volt az elvárás, ha nem kényszerít, nem erőszakoskodik ezzel kapcsolatban, nem zsarol (akár érzelmileg: pl elhagylak, ha nem teszed) akkor csak ülj le és beszélj vele, hogy nem értessz egyet az elvárásával és te azt nem akarod,nem fogod csinálni a közeljövőben.

Ha egy gyerekes kis farokdísz úgyis ő maga fog szakítani, ha nem és mégis köti az ebet a karóhoz hagyd ott a fenébe.

Nem csak a szüleiddel kell beszélned, egy párkapcsolatban meg kell tanulnod a problémádat kezelni, megbeszélni mint a háta mögött túl gondolni, túl reagálni a dolgokat. Lehet, hogy nem is teljesen komolyak a szándékai és hajlandó várni bármivel, csak ki kell nyitni a szád..

Ha vagy annyira felnőtt,hogy kapcsolatot létesíts,akkor -ne haragudj meg érte,- azért gáz lenne,ha anyuhoz futnál.

És mi lesz akkor?

A barátodat raportra fogják hívni?

Neked kell rendezned.Mond el neki,hogy nem teszed meg ezeket,ez a döntésed.

Az más ,ha erőszakoskodásról,kényszerítésről lenne szó,akkor nyilván segítséget kell kérni,de a leírásodból nem ez jött át.

Azért ilyet se mondj, hogy gáz, mi lenne benne gáz? Kihez forduljon ha nem a szüleihez?

Nem azért mondtam, hogy próbálja megoldani egyedül mert nem kell a szülői segítség dehogynem kell..