Hogyan orvosolható az eltérő igényünk az egyedüllétre, énidőre?

Az a helyzet, hogy ő vállalkozó, egész nap pörgés az élete, naponta sok ügyféllel találkozik, jönnek-mennek az emberek a lakásában (nagyrészt otthoni munkái vannak), állandóan csörög a telefon, van, hogy címekre is kimegy, nagykerbe, tehát állandó mozgásban és interakcióban van, elég sok sikerélmény éri (anyagilag is, emberileg is), teljesen fel van töltődve ilyen szempontból, szociálisan biztos, sőt már sok is neki (van hogy 5 percenként csörög a telefonja).

Én ezzel szemben harmadéves egyetemista vagyok, az óráim 90%-a online van, egyedül vagyok itthon egész nap (anya és bátyám dolgoznak, apa nem velünk él, elvált szülők), egész nap tanulok (az idei félév brutál, mert van egy tavalyról bukott sok kredites tárgyam a kötelezőkön felül, plusz kötválok/szabválok is, mert azokkal sem álltam jól), én nem beszélek kb senkivel (vagyis messengeren esetleg barátnőkkel, barátokkal, de mondjuk kb heti 1 alkalom van h valakivel találkozom is ténylegesen személyesen), és egyszerűen nekem több igényem lenne arra, hogy a párommal együtt legyek, olyan jól esne egy áttanult nap után a pasimmal együtt kikapcsolódni esténként (nem délután, mert tudom, hogy sok dolga van, este), ha nem is minden nap, de mondjuk egy héten 4-5x is akár. De neki teljesen érthető módon erre nincs igénye, mert szociálisan teljesen fullon van, ő csak egyedül szeretne lenni, nyugiban, ilyesmi...

Lassan 3 éve vagyunk együtt egyébként, én most fogok diplomázni egy éven belül és azt terveztük, azután költözünk össze, hogy lediplomáztam + már van munkám is. Szóval kb egy éven belül kerülne erre sor... de hát nem tudom.. pláne ebben a hülye időszakban annyira rossz ez, hogy én tökre vágynék rá, de ő meg nem annyira.

Nyilván meg lehet oldani a problémát, hogy több barátnővel, baráttal találkozom, de azért hosszú távon nem gondolom megoldásnak, mert mindenkinek ezer dolga van, egyetem, munkahely, vagy a kettő egyszerre, magánélet stb (nekem is sok dolgom van, tehát nem az a probléma, hogy unatkozom, sőőőt.. rengeteg dolgom van és most ráadásul kivételesen nagyon motivált is vagyok az egyetem kapcsán... hanem ettől teljesen függetlenül az, hogy vágyom a pasimra). Szóval a barátnőkre visszatérve, persze, lehet velük "pótolni" a pasim hiányát, de azért hosszú távon ez nem működik, mert elég nehéz minden hétre annyi talit beszervezni, meg egyszerűen annyi barátnőm nincs is (kb 4 barátnő, plusz 1 fiú barát, meg egy másik fiú barát, de vele csak telózni tudunk, mert külföldön él). És ezek a barátnők is eléggé elfoglaltak, tudom, hogy fontos vagyok nekik, de azért lássuk be, mindenkinek megvan a saját maga élete, problémái és én sem szeretnék rájuk telepedni..

Sportolni eljárok egyébként, a hobbimra is fordítok energiát, de ezek mégsem pótolják az igényt, hogy a párommal legyek.

Bocsánat, ha hosszú lett, csak most pont összevesztünk a barátommal, mert a hét elején a semmiből felhozta, hogy utazzunk el hétvégére (tök jól esett amúgy, de sajnos most kivételesen nekem nem alkalmas, mert vasárnap alkalmi munkára kell mennem), aztán felhoztam tegnap, hogy mit szólna, ha nem csak szombaton lennénk együtt, hanem pár péntek estétől? És arra húzta a száját, hogy hát neki kellene énidő... és hát ez nem esett jól, pláne azok után, hogy a hét elején még utazni is akart volna menni, és pont ezen felbuzdulva kezdeményeztem, hogy a hétvégén legyünk +1 estét együtt, és így visszautasít. Lehet én vagyok túl érzékeny, igazából nem tudom ezt az egészet hova tenni, pláne, hogy ő hozza fel többször az összeköltözést is, de nem tudom, így hogy gondolja ezt, miközben igénye egyáltalán nincs rá, hogy többet legyünk együtt (a héten egyébként 2 estét taliztunk este 7-től, és másnap reggel mentem el tőle 9 körül).

Na mindegy, bocsánat tényleg ezért a kiakadásért, de én nem tudom hova tenni ezt az egészet, és tudom, hogy szeret, de egyszerűen teljesen más igényünk van egymásra. Ha én is egész nap emberekkel lennék, nyilván nekem sem lenne igényem annyira arra, hogy többet legyünk együtt, szóval megértem őt, de azért nem esik jól. :/

Köszönöm, ha valaki ezt a regényt végigolvasta...

22L és 27F, 3 éve együtt