Mit kéne a barátnőmmel csinálnom?

Barátnőmmel már 3,5 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk első évében minden tökéletesen ment. Sok programot csináltunk, mindig mászkáltunk össze-vissza. A barátnőm nagyon aranyos, csinos, kedves csaj.

Fél év után, mikor már tudtuk, hogy sokáig együtt leszünk, bemutattam a szüleimnek. A szüleim és a barátnőm is örültek a bemutatásnak. Egyre többet kezdett el nálunk lenni (még együtt élek a szüleimmel).

Kb 2,5 éve kezdődtek a problémák, amikor kaptam egy jó munkát, ami viszonylag sok utazással jár (átlagosan heti 2-3 nap távollét). Ez a munka volt a célom, amit a barátnőm nagyon jól tudott és előtte támogatott is benne. Ahogy megkaptam ezt a munkát, azóta szinte teljesen megváltozott. Iszonyú féltékeny lett minden kolléganőmre. Néha elkezdi mondogatni, hogy lehet jobban járnék, ha onnan összejönnék valakivel.

Meg szokta kérdezni, hogy tetszik-e nekem onnan valaki, Mindig azt mondom, hogy nem (őszintén), erre megsértődik.

Állandóan itt van velem egész nap, amikor nem dolgozok. Amikor mondom neki, hogy találkozok egyik haverommal és menjen haza, akkor megint jön a hiszti, hogy "mi egy szerelmes pár vagyunk, mindent együtt kell csinálnunk"... Nem érti meg, hogy kell egy kis idő, amit nem vele töltök és nem vele fogok találkozni a haverommal (számára unalmas dolgokról szoktunk beszélgetni). Mindig megvádol, hogy biztos csajozni megyünk.

Megbeszéltük, hogy bemutatom a haveromnak. Barátnőm ennek nagyon örült. Haverom hozza a barátnőjét is és 4en elmegyünk kajálni valamit. Barátnőm nagyon várta és tök lelkes volt. Eljött a találkozó napja és a tali előtt 1 órával barátnőm elkezdi, hogy neki nincs kedve találkozni senkivel. Ő nem fogja jól érezni magát. Mondtam neki, hogy ezért hisztizett, hogy mutassam be, most itt a lehetőség rá és vagy eljön vagy haza megy a francba... Eljött velem és elég látványosan unott fejet vágott... Ciki volt.

A szüleimmel is folyton problémája van, főleg anyámmal. Állandóan panaszkodik rá, hogy feszült a légkör, amikor itthon van. Nagyon nem kedveli. Én meg nem szeretem, ha rá panaszkodik, mondtam is, hogy ha nem tetszik, akkor ne legyen itt annyit... Anyám megpróbált felé nyitni (közös főzés, vásárlás, stb...), de a barátnőm állandóan kicsit nyit, aztán zár felé.

Kb 3 hónapja elkezdtem egy tanfolyamot, amire sokat kell tanulnom. Barátnőm kis időre elfoglalja magát, aztán elkezd piszkálni, hogy foglalkozzak vele, nem hagy tanulni. Sokszor sértődés lesz a vége.

Amióta ismerem, azóta voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor nem dolgozott és nem volt pénze. Mindig tőlem kért és adtam is neki. Egyszer ebből elegem lett és mondtam neki, hogy keressen munkát, mert nem fogok több pénzt adni, nekem is kell. Talált is munkát, de nem tetszett neki, 2 nap után ott is hagyta. Nem értette, hogy miért vagyok rá mérges...

Úgy viselkedik, mint egy 10-15 éves gyerek, látszik rajta, hogy nem érett még.

3,5 év alatt még nem jutottunk el odáig, hogy bemutasson a szüleinek és egyetlen barátnőjének sem. Már rég óta kérem, hogy mutasson már be és tudnánk náluk is bandázni. Mindig csak ígérgeti.

Úgy érzem, hogy próbálok mindent megtenni azért, hogy jó legyen ez a kapcsolat, de Ő nem tesz bele szinte semmit.

Amikor elmegyünk valahová sétálni vagy valamilyen programot csinálni, akkor nagyon jó és szeretek vele lenni. A szex is jó szokott lenni, de mostanában erőltetett és úgy áll hozzá néha, hogy legyünk túl rajta gyorsan. Néha fellángol a kapcsolat és utána ellaposodik és minden fellángolás után egyre laposabb lesz.

Szerintetek mit kéne csinálnom? Én ronthattam el valamit? El kéne gondolkodnom a szakításon?

Ő: 30L, Én: 23F