Gyerekkel boldogulni ha nincs otthon a férj szükséges az auto ugye ?

Kár, hogy az nem elég érv neki, hogy dolgozni szeretnél.

Aki itt kényelemre utal, az még nem lakott faluban, sőt, tuti budapesti. Én megyeszékhelyen sem tudok tömegközlekedni, hiába lakunk a városközponttól 4 km-re, 2 busszal tudnék bejutni a központba úgy, hogy nincs járda...

Az idő pénz, sokan elfelejtik.

Egyébként fordított eset is lehetséges, én megyeszékhelyen lakok, a munkahelyem a szomszéd faluban van, ahova napi 2 busz jár. Persze nem a munkaidőhöz igazodva. Autó nélkül nem is tudnék dolgozni.

Elnézést, de a kérdés egyáltalán nem azt sugallja, mint amit kifejtett a kérdező további hozzászólásokban.

Igazából mindegy is. A kérdés viszont továbbra is adott, hogy miért kell a férjezt győzködni, ha nincs ellenére a dolog? Tudtok jelenleg autót venni és autót fenntartani?

A te érveid elég logikusak: munkavállalásnál a gyerekeket is vinni kell, meg bevásárlást is gondolom, néha a városban intéznél (pláne, ha nem élelmiszer, hanem mondjuk gyerekruha).

A férjednek mik az ellenérvei? Miért nem akarja, hogy dolgozz? Inkább örüljön neki, hogy nem otthon akarsz tespedni a következő 20 évben.

Meg azért a munkahely társaság is, és az ember társas lény. Nem vagyunk egyformák, van, aki megbolondulna, ha egész nap otthon kéne egymagában lennie. És van, akit nem elégít ki a házimunka. Ezeket próbáld a férjeddel megértetni.

Na meg azt is, hogy ha egy kereső van a családban, akkor őt bármi éri (akár csak egy hosszabb betegség, amikor táppénzt kap), vagy elveszti állását, akkor anyagilag ott vagytok, ahol a part szakad. Ha két kereső van, akkor könnyebb ezt is átvészelni.

Nem voltam rest megnézni, a Miskolc környéki falvak közül a legelhanyagoltabból is naponta 23 buszjárat megy Miskolcra. (Meg kb. ugyanennyi vissza.) Nem egy négyes metró, az tény, de óránként 1 (forgalmasabb időszakban 2-3) buszt el lehet csípni.

Én megértem, hogy kényelmesebb bepattanni az autóba, mintsem várakozni a buszmegállóban, sőt, még oda ki is kell sétálni... de azért ne dramatizáljuk túl! Az elmúlt egy évtizedtől eltekintve nem volt jellemző, hogy boldog-boldogtalan első dolga lett volna autót venni, sőt, az "átkosban" jó, ha egy utcában egy embernek volt autója, arra is fél évet várt, hogy megkapja. Mégis jártak az emberek tanulni, meg dolgozni. Meg lehet oldani, csak akarni kell. Itt ez utóbbi hiányzik. Pont ez a baj a világgal, hogy lassan már a szomszédba is autóval megy az ember. Aztán csodálkozunk, ha mindenki elhízott, eltunyult, 30 évesen már fájnak az izületei, a környezetet meg sikerül úgy szétbarmolni, hogy unokáinknak már a túlélés lesz a kérdés, és nem az, hogy akarnak-e 10 percet a buszra várni.