Ki vagyok borulva, és nem tudom, hogyan tovább? Emiatt váljak?

Férjnél vagyok 5éve, van egy 2 éves kisfiúnk. Amikor megismerkedtünk, elmondta, hogy tinikorában pánikbeteg volt. Engem nem zavart, mert tudtam ez mivel jár, de én orvosi segítség nélkül túljutottam rajta.

Kb 1,5éve viszont megváltozott. Nem tudjuk mitől, de újra előjött nála, néha nagyon komoly tüneteket produkálva. :(

Orvos kezeli antidepresszánsokkal (is), a rohamok elmúltak. Viszont, ami megmaradt az a félelem, az otthonunk elhagyása miatt. Nem szigorúan, pl boltba, játszótérre járunk. Viszont ismeretlen helyeken, lakóhelyünktől 50+ km-re már nem megy.

Az orvos szerint ezt gyógyszerrel nem lehet kezelni, csak ő tudná magát összekapni ilyen téren.

A mindennapi életünkben nem okoz ez problémát, viszont sem nyaralás, sem hosszabb utazás, messze élő rokonok már nem férnek bele. Mivel az én rokonaim teljesen kiesnek a konfortzónából, így alig találkozom velük.

Hogyan segítsek neki? Nekem hiányzik, hogy ne a lakásban éljmnk, szeretném, ha agyerekem világot lát a majd. Én már megkattanok itthon. Ha egyedül megyek akkor pedig hiányzik az összetartozás érzés, nem lesz ilyen élménye a gyerekkel. Szóval szépen lassan felörli a kapcsolatunkat.