Jogosan vagyok féltékeny?

Neki ez így jó,tud bulizni,ismerkedni,te pedig úgy is várod őt haza.

Hogy mit csinál ő,azt te nem tudhatod.

A helyedben elgondolkoznék..

1) "Nagyon féltékeny típus": olyan nincs. Olyan van, hogy alacsony önértékelésű, önbizalomhiányos ember, de még ez sem típus, csak egy elfuserált gyerekkor következménye, amiből pszichoterápiával kiválóan ki lehet jönni. Ezt Te tudod kezelni magadban, kérj segítséget hozzá, az élet számos más területén is könnyebb lesz tőle.

2) A másik nem köteles úgy viselkedni, ahogy a Te gyerekkori lelki sérüléseid megkívánnák. Nem is illik ezt ráterhelni semmilyen emberi kapcsolatra. Neked kell felismerned, hogy ezt meg lehet változtatni és meg kell születnie benned az igénynek, hogy a saját életedet éljed, ne a családod mintái rángassanak dróton felnőttként is. Lásd 1) pont.

3) Az nem derül ki a leírásodból, hogy mi lenne az az időtartam, figyelem, amitől úgy éreznéd, hogy fontos vagy számára és erősítené a kapcsolatotokat. De ha nem érzed rajta, hogy akár egy kicsit is megerőltetné magát, hogy egy kicsit több figyelmet szenteljen neked, akkor vagy a kommunikációtokkal van probléma, vagy akkor ez annyira nem fontos neki, úgyhogy mérlegelj, kell-e így is.

4) Mindegy, hogy jogosan vagy nem jogosan vagy féltékeny, a féltékenység nagyon terhelő egy párkapcsolatban, könnyen eltávolítja a másikat, ha féltékenységgel üldözik.

5) Az még mindig egy pozitív jel lehet, hogy szól a bulizásról, mert akármit is csinálhatna, úgyse látod. Hacsak nem azért szól, mert kicsit már fojtogatja a nyűgöd.