Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Anyóssal egy élet??? Van kiút?
Sztori a következő:
Lassan 2 éve élünk együtt a párommal(28) és az anyukájával.
Mikor megismerkedtünk úgy volt, hogy anyósommal maximum 2 hetet élünk együtt mert megy a párjához. (párom házában lakunk)
A 2 hétből lassan 2 hónap lett majd 6 hónap aztán beütött a Covid és azóta is itt vagyunk édes hármasban.
Nagyon sok konfliktus alakult már ki köztünk emiatt. Az anyukája egy komolyabb betegségen esett át 3 éve (párom itthonról dolgozik) így ne menjek dolgozni mert ha hazahozom a Covidot az veszélyes rá nézve. Tiszta sor...megértem... Vagyis nem... Nagyon nehéz időszak volt, de megérte kibírni! Gondoltam oké tartalékaim vannak az úgy kitart egy darabig addig úgyis lecseng. Aztán elfogyott és nem engedett dolgozni amiből persze következett, hogy ő és anyósom tartott el mivel megmondta, ha elmegyek dolgozni nem enged be a házba. (magamra számíthatok, egyedül vagyok!) Ebből egy fél éves hiszti majd elengedett dolgozni. Anyóssal úgy ahogy rendeztük a sztorit viszont nem tartom egészségesnek,(akkor sem mikor úgymond lányaként tekint rám és tényleg bármi van tudok rá számítani) hogy a mai napig együtt élünk és a mai napig vannak emiatt kisebb összeszólalkozások párommal. Ő nyugdíjas, egész nap itthon van én már szerencsére dolgozom.
Érzem azokat a rosszalló tekinteteket, hogy mikor itthon vagyok nem egyből a takarításnak állok neki páromnak sokszor szóvá is teszi... Ami valahol még oké... Csak a határt átléptük mikor kijelentette páromnak, hogy jelenleg még alkalmatlan lennék anyának mert azoknak nem ér véget a munka a munkahelyen... Tény nem gondolkodunk még gyerkőcben, és nem is érzem még magamon a vágyat a gyermek iránt, de akkor sem mondok ilyet mikor nem tudom és nem is engedem, hogy közösen elkezdjék ketten az életüket és megmutassák, hogyan tudnak párként egymásra támaszkodva fenntartani egy háztartást. (a másik, hogy szerintem ezt igazám nem anyósomnak kell eldönteni, hogy alkalmas lennék e vagy sem)
Nagyon nehéz folyton 2 embernek megfelelnem (akik hiába egy vér teljesen más nézetek alapján, más fontossági sorrenddel élik az életüket) és néha kezdem teljesen kilátástalannak látni azt, hogy valaha 2-en maradunk a párommal 1 hétnél tovább.
Hozzátenném sose egyik kapcsolatomban sem volt probléma azzal, hogy ne lenne rend és tisztaság de mikor itt nekiállok mindig jön a hova rakod, mivel csinálod, segíteni akarok (persze csak mondja, egy kanalat nem tesz arrébb). Próbáltam már páromnak feszegetni, hogy ez nem egészséges teljesen máshogy viselkednénk ha ő nem lenne itt. Most úgy volt, hogy a hónapba költözik de kiderült, hogy ez év végéig még tuti velünk marad.
Párom megmondta, hogy sokat köszönhet az anyukájának így addig marad ameddig szeretne. Azt pedig megértem, hogy nem akar lakbért fizetni valahol amikor itt a háza.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mik a tapasztalatok?
Nagyon szeretem a párom, a mai napig hatalmas mosoly van az arcomon hacsak meglátom de az állandó megfelelési kényszer és kimondatlan belső feszültségem miatt, hogy itt van a mellettünk lévő szobában az intim életünkre nagyon rányomja a béjeget. Biztos vagyok benne, hogy ha ketten lennénk nem lenne probléma köztünk. Bármilyem tanácsot vagy véleményt, esetleg hasonló szituációt átéltektől szeretnék kérni.
Előre is köszönöm ha elolvastad.
válasza:Tegyél félre tartalékot, ha kell, lépni tudj.
A párod valószínűleg addig nem fog komolyan venni, amíg te nem lépsz. Megszokta hogy bajod van, de úgyse teszel semmit. Akkor minek menjen bele egy konfliktushelyzetbe?
Hiába van már meg a konfliktushelyzet, sokan nem veszik észre, és azt hiszik, ha nem tesznek semmit, akkor nem is lesz.
Biztos annyira jól megvagytok, ha egyáltalán nem veszi figyelembe az igényeidet?
Hogy képes volt itthon tartani, elérnie hogy feléld a tartalékod, hagyni, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülj? Nincs közös megbeszélés, ő dönt és pont?
Én nekiállnék komoly összegeket félrerakni, mert ahhoz annyi közük van, mint neked az anyós lakhatáshoz.
Vagy azt is számon kérné?
válasza:Ez egy nagyon kiszolgáltatott szituáció neked.
Gyakorlatilag vendég vagy az aktuális partnered házában, ahol annak anyja is tulajdonos (talán haszonélvező is).
Mivel az élettársad apjáról nem sok szó esett, a legvalószínűbb szcenárió az lehet, hogy az elhunyt szülő után örököltek.... ugye?
Első körben az idős asszonynak kellene oltást intézni, regisztrálni segíteni, háziorvosával felvenni a kapcsolatot, ha még nem kapott. Ez nem állapot, hogy a sajnálatos betegsége miatt ennyire kell másokat (téged) korlátozni.
Ne haragudj, de dolgozó nőként, anyaként nem értem, hogy érhet fülig a szád a nagy szerelemtől, ha hagyod, hogy időnként ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülj! Ez nem méltó és egyenrangú párkapcsolat.
A kiút elsősorban nálad kezdődne: kilépni az anyagi függőségből munkával, tartalékkal.
Az ebből is merített nyugalommal felvértezve leülni a drága élettársaddal és beszélgetni a közös jövőről, illetve arról, hogy ha te költözésben, saját, ketten lakott ingatlanban gondolkodsz, akkor ehhez mivel tudsz hozzájárulni.
A jelenlegi valószínűleg patthelyzet. A partnerednek, az anyjának így jó.
Neked gondod van vele- neked kell lépni, ötletelni, változni vagy változtatni.
Sok lehetőséged nincs:
- a jelenlegi helyzetben igyekszel elviselhetővé tenni a mindennapokat (megalkudni nyilván nem kell, de alkalmazkodni mindenkinek illene, a legtöbbet annak - neked- aki a vendég kvázi)
- költözés: vagy az élettársaddal vagy egyedül vagy az édesanyja
Az szerintem egy halvány reményre adhat okot, hogy nem végtelenségig fog ez így tartani, hanem pár hónapig, ha az idős asszonynak valóban szándékában áll költözni.
A lakhatásért te most valószínűleg elég kiszolgáltatott vagy- nem konfliktussal kellene talán a helyzetet megoldani...
Esetleg ha leülnétek hárman és megkérdeznéd a partnered édesanyját, hogy mit lát, miben lenne több segítségre szüksége részedről, ne adj Isten te is kultúráltan felvállalod a véleményed... az sülhet el jól is. Csepp intelligencia és nyugalom kellene mindhárom felnőtt részéről.
Minden jót.
válasza:Én innen lelépnék. A "párod" valójában szrik rád. Anyuci kicsi fia még mindig, és az is marad.
Nagy hiba volt a tartalékaid felélned, és az, hogy nem gondolkoztál el akkor, hogy milyen emberrel vagy együtt. Úgy látom, te is olyan nő vagy, akinek egy hím simán megmondhatja hogyan éljen, te meg a rózsaszín ködben lihegve bólogatsz. Itt az eredmény. Néha nem árt, ha gondolkozol is, szerelem ide vagy oda. Ebből nem fogsz megélni.
válasza:
válasza:Ahogy a tobbiek mar leirtak: te itt csak a masodik vagy.
A parod nem szeret annyira, mint az anyjat, semmi ertelme az egesz kapcsolatotoknak..
Sajnalom.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!