Szeretlek de nem vagyok beléd szerelmes. Ezt mondta a párom. Szerintetek érdemes így együtt maradnunk? Mi a tapasztalatotok?

Mennyi nyomorult lelkű, elcseszett ember van itt. Érdekes, hogy azokat szavazzák le, akik igenis állítják, hogy nem normális ilyet mondani.

Én 25 év után is ezért kivágnám a páromat, mert a szerelem nem múlik el ha megtaláltad a párod. Lehet csendes, lehet néha néma, de mindig megmarad. Átalakulhat egy másfajta szerelem-szeretetté, de soha!! nem barátság szeretetté

És igen, kérdező, ez sértő és rettenetesen bántó volt. Én is venném a kalapom. Te nem ilyen vagy, nálad ez nem természetes hogy így állnak hozzád. Szóval mindegy is itt ki mit mond, neked ő nem a párod mert ebben nem látjátok egyformán a kapcsolatotok alapjait

A lángoló, szenvedélyes szerelem elmúlik pár hónap után minden pár életéből. Aki mást mond, az hazudik.

Ugyanis az emberi ösztön reagál arra, hogy pár hónap intenzív szexuális élet után a nőnek terhesnek kellene lennie és akkor már nem szenvedélyes szerelem, hanem gondoskodó társ szeretet kellene. Persze manapság a modern életmód, váltott partnerek, orálozás, análozás, kézimunka révén való kielégülés, fogamzásgátlás, időben kitolt, tudatos gyerekvállalás miatt pár hónap kamatyolás után a legritkább esetben lesz terhes egy nő.

Természetes ez az érzelem, csak az emberek többségében fel se merül, hogy mit is érez ő és a párja. Akik kicsit is hajlamosak az önvizsgálatra, azok ráébrednek, hogy a szerelem helyét átvette a szeretet. Jobb esetben. Rosszabb esetben az unalom, megundorodás, számító kihasználás, anyagi érdekek miatti együtt maradás.

na mire jutottál?

@14 hat azert pár hónapnál tovább tart,

elvileg 2-3 evig tart, ha nem sulve folve vannak akkor tovabb is. de eleg sok helyen hallom hogy kell par ev mire ossszejon a baba. az elmeleted szerint mi a helyzet a kovetkezo babakkal ott ujra beindul a szerelem gyerekcsinalashoz vagy mindig uj not keres a "hím" "eredetileg?

@15

14-es vagyok. Eredetileg az ember nem volt monogám, ezért amikor az egyik nő terhes volt, gyereket szoptatott, akkor a férfi a másiknál kezdte meg a gyerekcsinálást. Az emberiség nem maradt volna fenn az őskorban, ha a férfiak mindig megvárták volna, hogy az aktuális partnerük anyává váljon, felneveljék a gyereket, meg társszerelemmel támogassák egymást. Az őskorban a férfiak (se) voltak monogámok. A gyerekszülés után is leginkább a horda többi nősténye támogatta az anyát és csecsemőjét. A nők egy közösségben éltek, a gyerekekkel, együtt gyűjtögettek, csinálták a dolgukat. A férfiak inkább egymással bandáztak, vadásztak, őrködtek, újabb nőstényeket ejtettek teherbe.

A következő gyerek azonos nővel való összehozásához, nem kell lángoló szerelem, elég néha szexelni, ami a társszerelem, támogató szerelem idején is megesik.