Másnak is nagyon rosszul esne vagy én túlzok?

Úgy érzékelem, hogy általában a párom az én rossz tulajdonságaimat meg hibáimat sokkal jobban megjegyzi és később szóvá teszi mintha valamelyik ismerőséről vagy rokonáról vagy haverjáról lenne szó.

Tény, hogy engem jobban ismer és velem van együtt a legtöbbet, de azért ez nem esik jól.

Volt egy lány barátnője is, aki szerintem teljes mértékben a nárcisztikus emberek jellemzőit mutatja, a párom ezt mégse veszi észre. Már nem tartják a kapcsolatot, de mikor találkozgattak meg e-maileztek, akkor sem vett észre az egészből semmit. Most is ez van, bár elismeri, hogy vannak rossz tulajdonságai, de nem látja az igazi énjét. Az a nő valahogy mindenkinek szimpatikus meg okos, szép, humoros, de valójában bizonyos megjegyzései annyira nagyképűek, hogy a vak is látja, közben másokról megalázóan beszél a hátuk mögött. Ha valaki rávilágít, hogy valamit rosszul csinál, akkor bedurcizik. Nő létére káromkodik is. A kapcsolatai meg amúgy felszínesek. Amikor én találkoztam vele egyszer, akkor is olyan volt, hogy látszólag rendes és udvarias, de valójában akkor is úgy alakította a beszélgetést, hogy az látszódjon, hogy ő milyen okos zseni, hogy ő legyen a központban, de közben amúgy az irigység is látszott rajta. Mikor a párom megszakított vele egy 8 éves "barátságot", akkor a nő egy szót se kérdezett, hogy amúgy miért vagy mi a gond, nem lehet-e megoldani, hogy azért mégis magyarázza már meg hisz tök hirtelen történt és 8 éve ismeri. Leszarta az egészet. Azért egy 8 éves barátságot ha valakivel lezárnak, szerintem akkor ha valakinek jelent valamit a másik, akkor megkérdezi, hogy mi a fenéért kell lezárni. Vagy felmerül benne, hogy csak nem elrontott valamit, vagy valami. És a párom egy ilyen nő hibáit, aki szart rá, hogy le van zárva a barátság, lekicsinyli.

Bezzeg ha nekem vannak hibáim, az fel van nagyítva.

Meg amúgy nemcsak vele kapcsolatba hanem másokkal is.

Az biztos, hogy amúgy a csillagokat is lehozná értem az égről, már évek óta együtt vagyunk, és szeret engem, a szüleimmel is jó a kapcsolata, együtt is lakunk, de egyszerűen ez bánt engem, hogy úgy érzékelem, az én hibáimat sose felejti el, vagy ha elrontok valamit, bezzeg ha másnak vannak hibái, rossz tulajdonságai, akkor az nem fontos.

Valójában nem is szeret engem vagy mi van?

De ha nem szeretne, akkor mi értelme lenne neki, hogy 4 éve velem legyen?