Van 6 éve egy párom, 3 éve férjem, még nincs közös gyerekünk. Megromlott a házasságunk, nem becsült meg, nagyon csúnyán beszélt velem mások előtt is és én teljesen bele törődtem, hogy az én életem ilyen marad. Szerintetek mi a megoldás?

[link]

Az erőszak ciklikussága

A bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő,és ő nagyon szereti a nőt. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Mint Walker kimutatta, a „békülési” szakasz alapvetően fontos a nő lelki ellenállásának megtörésében, a kapcsolatban tartásában, így az szerves része a bántalmazási folyamatnak.

A megoldás nem a beletörődés. A mostani színházi előadásnak meg nem kell bedőlni. Egy ember jelleme nem változik meg véglegesen, átmenetileg megtudja játszani magát, amíg érdeke fűződik hozzá, de ennyi, amire lehet számítani.

A helyedben megpróbálnám a másikkal, de azért azt kalkuláld bele, hogy lehet nem ő lesz a végleges. Ez később derül ki. De a férjedtől le kell lépned mindenképpen.

Én sajnos a saját bőrömön tanultam meg. Addig menekülj, amíg nincs gyerek.

Viszont arra készülj fel, hogy nagyon sokféle bántalmazó kapcsolat van. Én fizikai bántalmazótól menekültem el így, ahogy most te. Szerelmes lettem, ez segített kilépni, szerencsére nem volt gyerekünk. Viszont az új kapcsolat lelki bántalmazásból állt, amit nem vettem észre azonnal, mert fizikailag nem volt rám veszélyes. Ezt nehezebb felismerni és sajnos nem akartam hinni azoknak, akik azt mondták, hogy ez bántalmazó kapcsolat. Utólag visszagondolva ebből se véletlen, hogy nem tudtam kilépni. Gyerekünk is lett. Én benneragadtam és már nem látok kiutat.