Mit tennél ha csak a kutya választ el a teljes boldogságtól?

Van olyan ember aki nem szereti a kutyákat. Ettől ő nem rossz, és lehet tényleg minden másban ideális.

Most a férfire se lehet ráerőltetni olyat amit nem szeretne. Itt azt kell eldönteni hogy a kapcsolat vagy a kutyus. A legjobb az lenne ha a lányod magához tudná venni a kutyáját.

41#

Nem mondta sebki hogy azert lenne rossz ember ! Az a problema hogy a kerdezo olyan mint egy tinilany aki hazudozik a kutyarol ! Egyatalan amikor ez a kulonbseg felszinre kerult megkellett volna beszelni nem hazudozni , es gorcsosen ragaszkodni valakihez aki mashogy latja az allattartast!

"Mert te mit gondolsz? Minden egy állat körül forog akit te önkényesen tulajdonítasz, mert olyan gyenge jellem vagy, hogy szerencsétlen állatokra akaszkodsz rá az érzelmi magányodban?"

Ez pontos leírása a kérdezőnek! Most már nem kell az állat , már van kandúr! Normális emberek nem ezért vállalnak felelősséget egy állatért, te beteg ember! Tipikusan az a gyökér vagy , aki azt gondolja , hogy felsőbbrendű !

A kutyust én is elvinném trénerhez a helyedben, hogy megtanulja, hol a helye a falkában és kevésbé legyen szeparációs szorongása, ha nem vagy mellette.

Ha igazán szereted a kutyádat, akkor úgysem fogsz tudni tőle megválni.

Ha neked csak egy tárgy a kutya, akit bármikor eldobhatsz(amit nem hiszek, hiszen annyira szereted, hogy veled alszik), akkor keress neki egy olyan gazdát, aki feltétel nélkül fogja szeretni.

Ne felejtsd el, hogy a kutya is élőlény, neki is vannak érzései és olyan gazdát érdemel, aki feltétel nélkül szereti és sohasem válna meg tőle semmilyen okból kifolyólag, egy másik ember kedvéért meg pláne.

Lehet, hogy összeköltözöl a pasassal és rájössz 2 hónap múlva, hogy képtelen vagy vele együtt élni.

A lányod a büd{s életben nem viszi már el a kutyát, a nyakadon maradt.

Én megértem a párod, én se engednék bentre kutyát. Vagy elfogadod, esetleg csináltok neki kint egy melléképületet (mamámnak pl a volt nyári konyha a kutya lak) vagy keresel egy másik kutya buz1t.

"nem akarja a kutyát, mert az ő háza"

Ezzel amúgy meg letudva.

Aludhatna a szobában csak a földön egy neki szánt kutya ágyban. Ha leszokna kicsit rólad a kutya, vagyis hogy van amikor ki van téve a nappaliba, ne élje meg stresszként. Meg kellene szoktatni és nyilván te vállalnád hogy viszed ki amikor dolga van.

Ha volt kutyája, nem értem miért ellenzi ennyire.

Nekem férjem azt mondta sosem lesz macskánk, mert ő nem akar stb, utálja őket. Nekem volt cicám aki apánál maradt lakni, mert ő ott érezte magát biztonságban és az kertes ház... Nem bírta a bezártságot. De tálaltam egy kismacskát az albérlet mellett. Befogadtam. Úgy volt, hogy túl adunk rajta, nem a férjem miatt gondoltam, hanem mert egyszobás lakás volt. De aztán úgy gondoltam jó lesz ő nálunk is. Férjem látta rajtam, hogy mennyire boldog voltam a kismacskával és elfogadta a dolgot. Na eltelt egy év, hoztunk még kettőt. Ott babusgatja őket...