Valós a probléma vagy csak én reagálom túl?

"világosan közölte számomra, hogy vagy elviselem ezt a helyzetet vagy folytassuk külön"

Én ezután a mondat után nem gondolkoznék.

Neked ez a helyzet nem megfelelő, egyikőtök sem hajlandó a kompromisszumra, semmi értelme.

Az meg, hogy 4 hónapot van kint vagy 6-ot, már oly' mindegy.

Tudod, én a helyedben elsősorban azon lepődnék meg, hogy őt nem zavarná, hogy 2 hónapig nem ölelhetne meg, nem bújhatnánk egymáshoz, nem szeretkezhetnénk.

És ha jól értem, ez hosszú távon, akár 5-10 évig is így maradna, nem?

Én nem akarnék így élni. Ez nekem nem lenne párkapcsolat. Függetlenül attól, hogy egyébként nem tételezném föl róla, hogy megcsal.

Ill. ha ennyire nem fogok hiányozni neki, akkor fölmerül, hogy talál embert magának ott bújásra, csókra, szexre.

"világosan közölte számomra, hogy vagy elviselem ezt a helyzetet vagy folytassuk külön"

Ha én nem hiányzok neki annyira, mint ő nekem, akkor mi értelme van folytatni? Ez nem kompromisszum, ez megalkuvás.

Ez bizony valós (és súlyos) probléma, kérdező.

Én együttélek a barátnőmmel, eszem ágában se lenne hónapokig magára hagyni. Ha ilyen helyzet adódna akkor megoldanám, hogy velem jöhessen. Vagy hagynám a francba a nagy lóvét mert kinyírja a kapcsolatomat.

Fu de szar helyzet. Mert ha kiköltözne végleg, akkor mehetnél vele. De így, se itt, se ott. Nekem két dolog tűnt fel, hogy nem beszélgettek annyit, mert jól ismeritek egymást és ez a megszoksz, vagy megszöksz ultimátum. Főleg ha ennyi új dolog történik, nem beszélgettek róla? Mi elég rég házasok vagyunk, de be nem áll a szánk nap végén. Lehet nem mindenki ilyen, de ha hiányzik a kommunikáció az egy intő jel.

A ti kapcsolatotok, nektek kell jól érezni magatokat benne. Ha csak az egyik fél érzi jól magát, az édes kevés.

Ismerek kamionos feleséget, aki mindig is azt állította, hogy azért dúl köztük a szerelem örökké, mert nem látják egymást minden nap, ajándéknak élik meg az együtt töltött időt. Olyat is ismerek, hogy a férj ingázik, hétvégente jár csak haza, már 25 éve, és boldog házasok. Szóval van aki arra esküszik, hogy ez a hosszú kapcsolat titka. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy megcsalás történt-e, mert az nyílván sosem fog kiderülni, de az biztos, hogy magas fokú kölcsönös bizalomnak kell lennie a felek között.

Néha én is kiégve érzem magam, szeretnék egy kis időt, amikor nem vagyunk együtt, hogy hiányozzon a férjem, emlékezzek rá, hogy mennyire szeretem és szeretek vele lenni. Sokszor előfordul, hogy elmegyünk valahova, aztán úgy jövünk haza, hogy “jaj de hiányzott, hogy összebújjunk és filmezzünk inkább”, de ezt csak akkor érzed, ha kicsit hagysz teret magadnak és a párodnak.

Szerintem próbáld ki, pár váltásos hónapban. A szabadidődet gondosan töltsed ki előre, csinálj dolgokat amiket szeretsz, fond szorosabbra a kapcsolatot a haverjaiddal. Próbálj meg ne a magánytól szenvedni, egyedül, otthon. Majd nap végén meséljetek egymásnak, legjobb ha videó hívásban. (Csak megjegyzem, lehet közösen is maszturbálni pl, szexchatelni, tüzelni a másikat, amíg nem tudtok szeretkezni és talán félig meddig megnyugtató, mert a szexuális energiáitokat együtt kötitek le)

Majd amikor letelt a két hónap, figyeld meg, javult-e az együtt töltött idő minősége a pároddal.

A bizalmatlanság forrását a helyedben megpróbálnám megkeresni a terapeutával. Ha nem tudsz rajta túllépni, ha nem érzed magad jól ebben az új helyzetben, ha semmi sem segít, ha elhidegül a párod, ha nem működik a kompromisszum, én is keresnék olyat akivel jobban összeillünk, egy irányba halad az életünk.

Nehéz kérdés kedves kérdező. Jó magam egyébként a szakmai tanácsadót táborát bővítem, ergo van valamennyi rálátásom a kapcsolatokra.

Egyértelműen nem volna korrekt dolog azt kérni a párodtól, hogy ne utazzon el, ne dolgozzon hisz ha a jövőbe tekintesz ez valahol mégiscsak a kettőtök érdeke is (bár a pénzügyi helyzetetekbe nem látok bele). De abban az esetben ha a párod ezt, hogy Te elengeded úgy hálálja meg, hogy cserébe amikor csak lehetősége van külföldön dolgozik és neked/rád nem szán időt akkor valójában nem szeret igazán. Hidd el nekem nem mai csirke vagyok , sok sok tapasztalattal a hátam mögött. Ez persze személyes vélemény mint mindannyiunké és nem illeszthető egy az egyben a párodra mert Ő más ember mint mi, de ezek ellenére az életben, a kapcsolatokban vannak általános tények, helyzetek amik mindenre vonatkoznak. Ha Ő ezt nem érzékeli akkor nagyon egyszerűen ÖNZŐ, csak magára gondol rád nem, nem érdemel meg Téged, Téged aki még pszichológushoz is menne. Nem vagytok egy érzelmi intelligencia szinten ez már ennyiből is teljesen egyértelműen látszik. Kérlek fogadd meg a tanácsomat és minél hamarabb felejtsd el. Őt az élet valószínűleg később fogja megtanítani a saját áldozatai árán arra amit Te már most tudsz. Apropó, a kérdésből ítélve nagy korkülönbség lehet köztetek, Te jóval idősebb lehetsz, Ő pedig valószínűleg még csak egy kislány (annak ellenére, hogy életkorban már felnőtt). Tudom, hogy nehéz és, hogy ezt rossz olvasni de hidd el nem szeret Téged és ez csak mérgező a számodra.

Kérlek mindenképp írd meg a fejleményeket,

Üdv, L