Barátnőm feltette azt a kérdést, hogy mit szánok neki az életben. Nagyon váratlanul ért engem, megmondom őszintén. Nem vagyok a szavak embere, nehezen tudom kifejezni magamat. Valakinek valami ötlete?

Hogy lehet így élni, de komolyan? Miért akarja, hogy kitaláld a gondolatait? Ti nem szoktatok őszintén beszélgetni?

Szerintem nagyon aranyos dolgokat mondtál, pont ilyesmit szeretnék hallani, ha feltennék egy ilyen hülye kérdést.

Biztosan azt akarja kiszedni belőled, hogy elveszed-e, mikor lesz esküvő, meg mikor csinálsz neki gyereket.

"A gyerek témával meg úgy vagyok, ha jön, akkor jön."

Ez azt jelenti nem védekeztek és ha becsúszik akkor lesz? Elég felelőtlen hozzáállás.

Mióta vagytok együtt? Szeretnél vele családot alapítani? Mikor?

A következő soraid elgondolkodtató:

"Nekem mániám, hogy legyen ház. Dolgozok érte, mint a gép. A gyerek témával meg úgy vagyok, ha jön, akkor jön."

Általában olyan személyek írják ezt, akik "elvileg" a család miatt dolgoznak, munkába temetik magukat, gyakorlatilag feláldozzák a minőségi együtt töltött időt a munkáért, ami pont hogy nem jó a családnak. Egy házra való pénzt összegyűjteni akár 10+ év is lehet. Senki se fog ennyit várni rád!

Az utolsó, amit mondtál az volt, hogy "tudjunk előrehaladni, hogy család lehessünk", mielőtt kiakadt?

Mert akkor +1 arra, hogy azt akarja tudni, hogy nem csak áltatod az esküvővel.

A másik ami felmerült bennem, hogy azt is kérdezheti, hogy hogyan lesz a munkamegosztás. Férfi/nő felosztás lesz vagy két egyenlő fél. Nem tudom ezeknek van-e nevük, remélem érthető mire próbálok utalni kb. "a karrieremre kell öszpontosítanom vagy a te támogatásodra". Azért jutott eszembe, mert én először egyetemen szembesültem a női-férfi szerepekkel, mert nálunk sokáig anyum dolgozott és keresett többet, és egyetem után én is ezt a mintát akartam továbbvinni. De a barátom valahogy nem volt benne partner (ő nem olyan anyagias, mint én), nem tudatosan, de öntudatlanul a "karrieremet hâtráltatta" és nekem ez teljes bizonytalanságot okozott.

És ő is jött ezzel a "veled szeretnék lenni és családot alapítani" mondattal és nekem az volt a gondom, hogy nem tudtam ez mit takar nála. Ő azt mondta, hogy "ahogy alakul", én meg ott álltam, hogy "de most alakítom, váltsak munkahelyet, túlórázzak vagy keressek olyan munkát, ahonnan gyerekek mellett nem fognak kirugni, ha heti 3x hiányzok".

Szerintem azt kell átérezned, hogy a barátnőd ráállt a célra a gyerekek születése előtt és tudni akarja, hogy hogyan lesz, mi a tervetek, mihez próbáljátok magatokat tartani. Mint amikor az egyetemre jelentkeztél és elkezdtél gondolkodni rajta, hogy milyen érettségieid lesznek, milyen szinten stb. Lehet, hogy a végén nem az lesz, de jó, ha van egy terv.

Amúgy vissza is dobhatod neki a kérdést és megkérdezheted, hogy ő mit gondol, mit szeretne, ha neki szánnál.

Szerintem is kicsit terelve beszélsz. Mondd meg neki, hogy mit akarsz, konkrétan.

"Feleségül akarlak venni, gyereket akarok veled stb."

Nem pedig, hogy beszélgettek róla, de semmi nem történik már mióta, olyan mintha csak húznád az agyát, mintha csak ő akarná, te pedig nem. Szép és jó, hogy boldognak akarod látni, meg a támasza akarsz lenni, de ebben nincsen semmi konkrét, hogy hogyan képzeled el az életet. Ő hozza az összes döntést, vállalja a felelősséget, te pedig mész utána mindig vagy mi? Csak ő alakítsa a közös életeteket, mert neked nincs saját véleményed? Kicsit ilyen nekem ez a duma, meg ez a lesz valami nekem is a halálom. Lehet én értettem félre, amit írtál, de nekem ez jött le belőle.

Meg ez a gyerek téma, ha akar akkor jön... Eldöntitek szépen, hogy gyereket akartok aztán pedig próbálkoztok és kész. Egyébként se mindig olyan egyszerű ez, és nem árt már előtte orvoshoz fordulni, hogy rendben van e minden egy terhességhez. Egyébként semelyik nő nem arra vágyik, hogy azt mondják neki, hogyha lesz gyerek akkor jóvan, jön ha akar. Ha egy férfi nem tudja nekem kifejezni, hogy ő ugyanolyan szenvedéllyel akarna velem gyereket, mint én vele, akkor nem is szülök neki, az tuti. Nem magamnak szülnék, hanem egy családba, ahol tényleg akarják a gyereket, nem pedig csak úgy jön... A végén nehogy az legyen, hogy ilyen nyámnyila valaki, aztán szépen megdobban mikor már meg van a gyerek, mert ő annyira nem is akarta... Lehet, hogy te nem lennél ilyen, de ezzel a szöveggel nem úgy viselkedsz és nem valami megbízható magatartás lehet ez a barátnőd szemében, nem hiszem h neki is az a terve, hogy egy gyerekkel elhagyják, meg hogy neked kb minden mindegy abban a kapcsolatban, csak haladjatok, de kifejezni nem tudod hogy pontosan mit akarsz közös életnek.

#15 A nem lenne gond, ha jönne és a "megbeszéltük, hogy ki megy gyesre" között óriási különbség van. Vagy az elsőben benne van, hogy 3-5 évet otthon maradsz a gyerekekkel és jegeled a karriered? Ha annyira azért nem jöhet, csak akkor, ha a másik fél "megoldja", te meg dolgozhatsz tovább, akkor ez nincs tisztázva, csak a barátnődre hárítottad a teljes felelősséget.

Jelenleg magadnak teremted a vagyonod, hiszen nem vagytok házasok, ha szakítotok minden a tied. Mijor fogod azt érezni, hogy eleget kerestél és vissza tudsz venni a karrieredből annyira, hogy ne tùlórázz, ne legyen gond, ha egy-egy este nem tudtál aludni, akár el tudj menni fél-egy évre gyesre a gyerekekkel, hogy rendesen tudj velük időt tölteni?

Egy jöhet a gyerek nem így néz ki, mint nálad.

+1 a 18-asnak :) igen.

Nem mer rákérdezni kerek-perec, hogy figyelj józsi mikor kéred meg a kezem, mert ez valahol megalázó. Mintha kuncsorogna, kérlelne, siettetne.

Onnan tudom ezt biztosra, mert ugyanilyen vagyok. Én sem merek ezekről a kínosabb témákról konkrét kérdéseket feltenni, hanem terelek, más módon teszek fel kérdéseket, amiket párom többnyire nem ért.

Az utóbbi időben már igyekszem kimondani a gondolataimat, így én egyszer megkérdeztem tőle, hogy amúgy mikor tervez elvenni? (3 éves kapcsolat)

Ő pedig kerek perec megmondta, hogy jövőre tervezi, ne izguljak.

És azóta nem zaklatom. :)

23L