Hogy lehet felülkerekedni ezeken az érzéseken?

A barátnőm egyetemista és elég nagy szociális életet él. Rengeteg szaktársa, barátja van, tele fiúkkal, akikkel el szokott menni egyetemi buliba, moziba, stb. Amit érzek, azt nem nevezném féltékenységnek, mert úgy gondolom, hogy mindent meg tudok neki adni, és nem nő minden bokorban jobb parti nálam, nem félek attól, hogy megcsalna.

Viszont rossz érzés valamiért az, amikor más fiúkkal (nem kettesben, csoportosan) csinál programokat és jól érzi magát. Mintha az okozna fájdalmat, hogy nincs szüksége rám a boldogsághoz, és nem lennék elég fontos neki. Emiatt hajlamos vagyok kisajátítani, amivel tudom, hogy pont elüldözöm magamtól. Tisztában vagyok azzal, hogy ez rossz így, és próbálok tenni ellene, de nagyon szenvedek.

Aki volt már hasonló helyzetben, az hogy kerül ki belőle?