Depressziòs a pàrom, nem fogad el segítseget. Azt mondja befejezi. Mit tehetnèk?

Egy kib. szalmaszálat nem tennék keresztbe érte. Menjen, ha "depis", de többet ne jöjjön hozzám vissza, miután otthagyott a gyerekkel.

Én is voltam depressziós, tudom, milyen nehéz az élet, de felismertem, hogy elég nagy gáz van, és keresztem szakembert, nem pedig leléptem hátrahagyva mindent.

Amúgy ez nem is feltétlen depresszió, hanem kapuzárási pánik, ami még csodálatosabb, mert amikor elmegy = megy valami random csajt megdgni.

Rokonom 45-46 volt, mikor felrúgta az addigi életét, és feleséget, gyereket hátrahagyva összejött egy fiatal csajjal.

Persze egy darabig elvoltak, majd a csaj kidobta, ő meg ment volna vissza a feleségéhez, aki addigra kijelentette és közben beadta a válást.

Úgy érzem, Te érted, hogy nem vádaskodással, lemarással lehet megoldani a helyzetet. Próbáld afelé terelni, hogy magát se vádolja.

A súlyos önvád nem segít és a vádaskodás sem. Nehéz megbocsátani másoknak, de én úgy tapasztaltam coach-ként, hogy az emberek egy része magának iszonyú nehezen bocsát meg. Egyszerűen eszébe sem jut, hogy MAGÁNAK MEGBOCSÁSSON. Hogy magát szeresse. Ez lehet a gyermekkori családból hozott fájdalmak következménye, sőt legtöbbször az egyébként.

Kognitív (gondolati) úton levezetve: mindenkivel is előfordul, hogy hibázik, csak éppen nem lesz belőle baj, és ezért nem veszik észre. Nehézzé az teszi a helyzetet, ha emiatt elveszíti valaki a tevékenységi engedélyét és az egzisztenciáját.

A megoldás felé: neki most muszáj új foglalkozást keresnie, de ezzel nincs egyedül. Főleg a mai világban teljesen normális, hogy valakinek 3-4-5 foglalkozása is legyen 20-65 éves kora között, ami 45 év! Változnak a munkaerőpiaci igények, az ember teljesítőképessége, a tudása, az érdeklődése. Igazából most van számára egy LEHETŐSÉG, hogy újra átgondolja, mit szeretne, tudna csinálni. Tanulnia is kell majd, ez 40 évesen sokaknak nehéz, de egyébként inkább csak érzelmileg, mert a felhalmozott élettapasztalatok által pedig könnyebb.

Azt javasolnám, hogy pszichológus/pszichiáter HELYETT keressetek inkább coach-ot, aki egy ilyen életprogram-változáson segít keresztül evickélni. Vannak civil szervezetek, egyes egyházi közösségek is, ahol akár ingyenesen elérhető.

Háziorvos is felírhat enyhe antidepresszánst. Ezt úgy kell tekinteni, mint egy mankót, ami addig szükséges, míg mondjuk egy lábtörés után újra tud járni az ember. Tehát átmeneti apró támasz, amit leteszünk, amikor már nincs rá szükség.

(Ha akut öngyilkossági gondolatai vannak, akár a mentő is elviszi a pszichiátriára. Ha másként nem megy, utolsó megoldási lehetőségként még ez is felmerülhet.)