Lányok, miért hisszük mindig azt, hogy mi lehetünk a kivételek? Sosem tanulunk?

Én is ilyen voltam fogyatékos kisliba koromban. Aztán egyszer beteljesült az a "nagy romantikus ábránd", amit askim említett: a vagány, csajozós jópasi belémszeretett (full átlagos lány vagyok), és így rosszabb volt, mintha egy dugás után otthagyott volna... borzasztó fojtogató, ragaszkodó, kisajátító, féltékenykedő idegbeteg lett a "nagy vagány jópasiból", és így jöttem rá a lényegre: A csajok ábrándjában szereplő jópasi sokszor érzelmileg éretlen, egy kapcsolatban pedig elviselhetetlen, vagy pusztán üres, mert sokszor semmi szerethető nincs semmi az álarc mögött.

Szóval ha hozzám hasonlóan minden lány megtapasztalna közelebbről is egy ilyen jópasit huzamosabb ideig, onnantól tuti nem vágyna senki a vele való kapcsolatra, mert egyszerűen nincs benne semmi jó. A vadóc jópasiról ábrándozni jó, tinikorban, de vele együtt az élet egészen más. A srácot pár hónap múlva elengedtem, és ma már egy egész más típusú férfi tesz valóban boldoggá. Egy olyan férfi, aki érett, tiszteletreméltó és valóban FÉRFI, aki nem olyan primitív, hogy a megdugott csajok számában méri az önértékelését.

Azt javaslom, Kérdező, mielőtt nagy érzelmi viharok között várod a telefonját, kicsit képzeld el a srác személyiségét a hétköznapokban, mennyire tenne boldoggá téged a viselkedése veled szemben. Van egy olyan tippem, hogy semennyire, és csak a saját ábrándjaidba vagy szerelmes.

22 / L

Uhh, 5 év? :S Az gáz. Szerencsére én már pár hónap alatt felismertem a neurotikus birtoklási vágyát, úgyhogy mehetett amerre lát. Amúgy nem volt rossz ember, csak érzelmileg borzasztó éretlen és szeretetéhes.

Az ábrándokhoz való ragaszkodás nem a leggonoszabb, hanem csak pusztán butus és felesleges, ha lehetne olyan ember is, akinek a valós személyét szereted, és boldogság vele minden perc. Amúgy ha reálisabban látod a helyzetet, akkor kezelheted így is, és várhatsz a beérésre, miközben te is tapasztalsz dolgokat, csak ne ennek rendeld alá a saját kapcsolataidat.

Én ismerek olyan férfit is, aki most negyven évesen is képtelen bármilyen elkötelezett kapcsolatra, össze-vissza vannak gyerekei (akiket mondjuk látogat), és a legbecsapósabb, hogy amúgy nagyon intelligens, érzékeny, szeretetreméltó ember (pszichológus), és ha valaki szerelmes lett volna belé régebben, joggal hihette volna, hogy majd idősebben "beérik" egy komoly kapcsolatra - de még negyvenen túl se sikerült neki megérnie.

22 / L

Erre vigyázni kell, legalább minimális emberismeretet kell fejleszteni, hogy némi boldogságban is legyen részed a kapcsolataidban. Azt vettem észre, hogy a nők többsége nem "véletlenül" fog ki selejtes pasikat, hanem tudatalatt pontosan érzik, hogy a pasi selejtes, de az ábrándjaiknak bedőlnek, és azt hiszik, a saját vágyaikkal "ki tudják színezni" a pasit, és akkor olyan lesz, amilyennek akarják. Ekkor következik be, hogy a terhesség alatt vagy a kisbaba megszületésénl csodálkoznak, amikor a pasi otthagyja őket a gyerekkel, és feléjük se néz többet... mert azt hitték "ettől majd megváltozik"... Csak ilyen nincs, hogy majd megváltozik, mert a vágyott tulajdonságok annyira mélyen nyugvó alapok egy embernél (figyelmesség, kedvesség, gerincesség, becsületesség, őszinteség stb.), ami vagy van, vagy nincs, és soha nem is lesz.

Vannak nők, akik 35 évesen se jutottak semmire párkapcsolati szinten, ugyanott tartanak, ahol 16 évesen, mindig is szar kapcsolataik voltak, mert bedőltek a saját ábrándjaiknak, és sosem figyeltek a jelekre, csak most már hogy családot és gyereket akarnak, de már egy pasinak se kellenek, maximum néhányszor meghúzzák őket hétvégente, aztán ennyi. Rengeteg szingli nő tart itt manapság, ezért kell vigyázni, hogy törekedjen az ember a tisztánlátásra, és figyeljen a jelekre. Hamar elmegy az ember fiatalsága, ha selejtekre pazarolja ahelyett, hogy keresné az értékes párját, nagyon megbánja, amikor ott marad egy rossz kapcsolatban, vagy teljesen egyedül.

22 / L

Utolsó vagyok: bocsi a hosszú kommentért, csak azért írtam le, hogy nehogy te is ide juss a végén.

22 / L