Van itt köztetek olyan aki elvált/gyerekes apukával alkot egy párt? Illetve férfiak nektek mi a saját tapasztalatotok?

Sok mindentől függ ez...Hány éves a gyerek, milyen a kapcsolata az apjával, milyen volt a válás, normális marad-e a viszony a volt feleséggel. Olvastam itt a GYIK-en már olyat, hogy minden nap találkozik az apa a gyerekkel.

Előfordul, hogy az új családot csak egy copy-két éli meg az ember, mert nem csak a közös gyereket kell nevelni, és van aki szerint az már "nem olyan". Ez egyéni hozzáálláson múlik.

Megértem a Csutit, mert én sem tudom elképzelni, hogy más gyerekéhez ugyanúgy tudnék viszonyulni, mint a sajátomhoz, még ha szeretem is a páromat, de nem is várnám el ezt tőle sem.

Családcentrikus elvált férfi vagyok. Nekem nagy fájdalom, hogy nem lehetek minden nap a gyerekeimmel. Azt már elengedtem, hogy a korábbi terveim füstbe mentek. De a gyerekek hiányoznak, és nagyon sajnálom, hogy nem nőhettek fel teljes családban, ahogy nekem megadatott.

A volt feleségem iránt már gyűlöletet sem érzek, mert amíg éreztem, csak nekem volt teher, de semmin nem változtatott. Inkább aggódom, nehogy elrontsa a gyerekeket.

Lassan új életet kezdek, szeretnék új kapcsolatot, közös gyereket már nem. Nem győzném anyagilag, másrészt ha ott is hasonlóan alakulnának a dolgok, azzal a gyerekkel is kitolnék. A gyerekekkel hamar megtalálom a közös hangot, nekem nem lenne gond más gyerekét nevelni, de tudom, hogy egy új családban már nem úgy működnek a dolgok. Nem csak én vagyok és az anyukája, mint egy normális családban, hanem ott van az apuka is általában.