Hogy kezeljem a dühömet? A páromnak van gyereke és volt felesége, egyszerűen zavar hogy vannak, pedig a volt feleség csak a gyerek miatt telefonál, a gyerek meg elfogadott mert már nen az első baratnő vagyok az apja életében. Aválás óta.

Néha rámjön egy tehetetlen düh, hogy minden második hétvégén itt a gyerek, de ők a fejem felett megbeszélve is átszervezik, és akkor ugrik a közös szabad hétvége, hogy minden a gyerek körül forog, minden gondolata ez a páromnak, hogy elvált ott hagyott egy családot, zavar hogy én a második felesége leszek, ha elvesz, és a gyerek téma, nekem minden új lesz, és félek hogy ő a volt feleségéhez fog hasonlitgatni hogy ő milyen anya, még a gyerek téma azt mondta nagyon odébb van, de közben meg örülök hogy az ex csak a gyerek miatt hívja, hogy nem veszekednek, a gyerek is szeret és én is őt, és legalább lesz testvére a gyerekünknek, van ami segít ezeken a negatív gondolatok? Néha azt kívánom bárcsak ne lennének a párom eletében, nem kéne hozzájuk alkalmazkodni, van ami segít? Vagy ez bennem mindig tüske marad? Mindig támogatnia kell az első családját, az fontosabb lesz mint a mi gyerekünk?