Szerintetek az normális hogy a feleségem kirakott egy képet Facebookra, amin rajta vannak a szülei és a lányunk, és azt írta oda hogy "a 3 legfontosabb ember az életemben"?

Szerintem meg felesleges itt hányni magunkból az incel/nőgyűlölő közhelyeket!

Kérdező, te érzed, hogy amúgy milyen a kapcsolatotok, rendben van-e, egymás támaszai vagytok, mindent megtudtok és szoktok-e beszélni. Ha igen, akkor ne aggódj, csak egy szerencsétlen fogalmazás volt a nejed részéről, amit már javított is. Ha nem, akkor meg kell beszélnetek.

"De közbe azt is mondta hogy mivel én sokszor nem álltam ki mellett"

Ezt most olvasom. Akkor itt a gond. Nem teljesen bízik benned. Miben nem álltál ki mellette? "Jogos" volt? Vagy ő gondolt félre valamit?

Nos én vagyok a feleség!

Nem, nem pénztárca számomra a férjem, és nem is egy sperma donor aki gyereket csinált nekem!

Mi külön kasszán voltunk 3 évig, ő kérte házasság után hogy közös kassza legyen! Én sokszor 2 helyen dolgoztam hogy minél többet keressek. Az első 3 hónapban magamra tetováltattam őt a csuklómra amit még soha nem csináltam egyik kapcsolatomnál sem! Közös hitelt vettünk fel amiből az ő házát felújítottuk, a lakás kasszám oda adtam neki, a fizetésem ide költöm 4 éve hiszen hiába nem voltunk közös kasszán én vásároltam ide, otthonná tettem a legény házát. Lett egy gyermekünk akit vártunk már nagyon, és 6 hónapos volt a kislány mire végre apaként viselkedett a férjem. Tisztába tette, és foglalkozott vele. Előtte 5 perc után le passzolta, nem fürdeti.. ketten csináljuk. Nem vette ki a részét teljes mértékben ahogy más apukák amit én fájlaltam. Mára már nagyon jó a kapcsolata a kislányunkkal és valóban sokat foglalkozik vele de ez így van rendjén. És nem, nem ő kel hozzá éjszaka hanem én. Amúgy 6 éve idegösszeroppanást kaptam és depressziós lettem amiből alig bírtam kijönni annyira hogy ne öljem meg magam! Ő ezzel tisztában volt az első pillanattól fogva mikor ismerkedtünk. Mindent elmondtam neki, és ő ezzel együtt vállalt velem gyereket és házasságot. Mi soha nem veszekedtünk csak a szülei miatt.. ugyanis oda járkál folyamatosan, este 10 után is hívta az anyja (mikor még nem volt gyerek) mindennap beszéltek és találkoztak ami engem zavart, és ha mi megbeszéltünk valamit az anyjáéknak elmondta egyből és ők le beszélték róla utána már nem valósult meg amit mi megbeszéltünk. Befolyásolják a szülei ami engem mindig zavart és az is hogy 30+ évesen mindig az anyjáékhoz járkált nem haza hozzám. Meg nem értem miért kell mindenről be számolni nekik amit mi veszünk. Nos a szüleimtől én 20 évesen elköltöztem 200km-re.. és 22 évesen a férjemhez költöztem. Nem 27 vagyok hanem 25! És a szüleimmel 2 havonta találkozok kb, és heti 1x max 2x beszélek anyukámmal. Míg ő napi szinten találkozik és beszél a szüleivel. Én le váltam a szüleimről, viszont ők mindig szeretni fognak amíg élünk, a kislányom is, a férjem viszont nem biztos! 9 hónapig laktunk a szüleinél és végig nézte hogy tönkre tesznek engem miközben mindenki tudja hogy én milyen betegségben szenvedek és velem másképp kell bánni! Nem áll ki mellettem nagyon sokszor. A gyerek nevelésben sem állt mellém mikor a szülei rossz dolgokat csináltak a lányukkal amiért én nagyon kivoltam. De gyerek előtt is rengetegszer volt hogy a szülei véleményére adott és őket védi mindig nem pedig engem. Nem áll ki mellettem úgy, hogy "ő az én feleségem és fogadjátok el úgy ahogy van mert én így szeretem őt és ne bántsátok, ne szóljatok bele az életünkbe" akik bele szólnak az életünkbe elejétől fogva azok az ő szülei ami mindig vita tárgya.

Nekem a családot már a férjem és a gyerekünk jelenti.. ők adnak értelmet az életemnek. Viszont a szüleim iránt érzett kötődés és a gyerekem iránt érzett kötődés más, hiszen felneveltek, 20 évig velük éltem, a gyermekem pedig én hordtam ki és szültem meg. A férjem 4 éve lesz hogy az életem része. Ha őt is ki tudtam volna tenni a lányukkal közös képen nyilván a 4 legfontosabb embert írtam volna, de idiótán hamgzott volna ha őt is oda rakom mikor nincs is ott. De számtalan képünk van fent vele közösen és a gyermekünkel közösen ahol ki van emelve hogy életem értelmei és legfontosabbak számomra. Ez a tegnap esti ki írásom jól esett mert eljöttek a szüleim a gyermekünkhöz ami ritka, és ez feléjük is egy jóleső dolognak szántam, mert én nem mutatom ezt ki, csak most ki írtam, viszont a férjem ki mutatja folyton hogy a szülei előbbre vannak nálam. Az ő szüleit folyton ajándékozzuk minden alkalommal, az enyémek soha nem kapnak semmit.... nagy különbség van téve a 2 szülő között ami nekem rosszul esik, de ő le szarja. A pszihés betegségem megtámadta a testemet is... beteg vagyok testileg lelkileg, és nem sok törődést kapok tőle... a lánykérés akkor volt mikor teherbe estem és megvolt az esküvő időpontja hogy 5 nap múlva hozzà megyek... és az a lánykérést na hagyjuk is..mikor el mondtam milyenre vágyok. Nem ilyen esküvőre sem vágytam hogy be megyünk 7 emberrel és össze adnak karácsonykor muszájból mert nem volt pénzünk a gyereknek mindent megvenni... én is próbálok neki mindent megadni. Folyton ajándékozom őt, hozzá bújok.. ő nem ajándékoz engem (egyik hozzászóló hölgy nagyon írta hogy ne is vegyen nekem semmit) alkalmakkor kapok valamit csak. Egyébként meg semmit nem.beszél meg velem mit vesz, csak költi a pénzt. Szerintem ez sem túl jó hogy több száz ezres tételeket nem beszél meg velem csak azzal szembesülök hogy hozza a futár. Én meg nem.veszek.meg semmit amire szükségem lenne mert takarékoskodok. Szeretem, nem kérdés.. fontos nekem, ez sem kérdés. De oka van annak hogy nem tartom olyan biztos személynek mint pl a szüleim és a gyerekem, hiszen csomószor volt tőle olyan visszajelzés amikor bizonyította hogy más előrébb van mint én. Ettől függetlenül ők a családom ketten, és nagyon szeretem őket, és ők adnak értelmet az életemnek. De bármi történik, egy szülő és egy gyermek kapcsolata mindig is egy erős kötelék marad (egészséges keretek között) ez fel van fújva úgy érzem, mert amúgy attól hogy vannak nem egyetértések nevelés és anyagiak terén, nincs rossz kapcsolatunk. A kommunikáció hiányzik részéről sokszor, de én próbálok figyelni rá is mindamellett hogy nagyon szenvedek a betegségem miatt. Szülés utáni depresszióm is van ami nem játék. Próbálok megfelelni mint anya, mint feleség... de nehéz. Próbálok meggyógyulni. És ő valóban segítségnek veszi azt hogy megkérem hogy vigyázzon a lányunkra, pedig ennek természetes dolognak kéne lennie hiszen az övé is! Ebben sem értünk egyet mert szerinte ez nem természetes, mert az én dolgom elrendezni a gyereket és vele lenni, ő pedig nyugodtan játszhat meg csavaroghat. Nem várom el hogy segítsen ha éppen nem érzem magam olyan pocsékul hogy össze esek. De a gyerekünk imádja és igényli a jelenlétét ezért is tartom fontosnak hogy legyen közösen töltött idejük is. Van itt sok minden amire ki térhetnék, nem szent a férjem, én sem...de senki nem lát bele az életünkbe és nincs tisztában rengeteg dologgal, az ő szemszögéből egy részletet olvastatok el amiről itélkeztek. Nem kell itélkezni rólam mert nem tudtok semmit sem. És ő róla sem. Egyébként az hogy mindent megteremt nekem, az sem igaz, mindig én csináltam nő létemre neki meglepetéseket és programokat nyaralást is mert ő minden ilyenre képtelen hogy meglepjen engem és kedveskedjen nekem. És énis dolgoztam/dolgozok... nem mondhatja hogy ő tart el mert ez nem igaz!

Elolvastam 32-est is.

Hát ebből szerintem válás lesz.

Mindkét fél elégedetlen azzal, amit a másiktól kap.

Szerintem jobban jártok,ha elváltok minnél hamarabb.

Amúgy mindezt,amit ide leírtatok el is mondhattátok volna szemtől szembe egymásnak.