Akik szakítás után újra összejöttek a volt párjukkal, mennyi idő után tették? Milyen lett ezután a kapcsolatotok?

Gyengék sportja, nincs senki, egyedül meg nem bírják. Azt gondolják hogy na majd most minden más lesz, meg hát a szex is jó volna napi rendszerességgel.

A vége egy nagy kudarc lesz!

12. Ugyan ez. Két emberről szól a dolog. Én úgy vagyok vele, hogy mindenki a saját életéért felelős. Az életidőd fix, csak hát nem tudod mennyit kaptál.

Gondolj bele, hogy minden nappal kevesebb maradt. Mondjuk 50 körül rájössz hogy az egyik legértékesebb dolog az életedben az egészség és az idő. Lehet hogy akkorra már mindkettő fogytán. Pedig akkor már nem tudsz semmit tenni az elpazarolt fiatalságodért és idődért. Na meg az elpazarolt egészségedért sem. Ma mennyire trendi inni az energiaitalokat. Sőt, szuper trendi! Pedig hazavágja az egészséged. Ma még nem számít, majd később a fejed vered a falba emiatt. Mindennek ára van, azt az árat pedig mindenki megfizeti. Van akinek vissza adnak, van aki meg óriási árat fizet. Ki hogy élt, és gondolkozott!

Ha valakivel nem működött a kapcsolat, mert kiderült hogy nem kompatibilis vele, akkor mégis miben reménykedik? -1 -2 év az életéből, de hát ha valakinek ez nem számít, akkor hajrá!

Mennyi ilyen van a környezetemben, a barátnőm pl. nyolc éve van se veled, se nélküled kapcsolatban a "párjával". Összevesznek/kibékülnek, pár hétig minden szupi, aztán pár hétig megint nem beszélnek egymással és így tovább. Egyik sem fogja fel, hogy már rég boldogok lehetnének valaki mással, ha nem egymással nyűglődnek. Közben meg megy a sírás, hogy milyen szar az élet.

Egy ismerősöm a férje alkoholizmusa miatt lépett ki a házasságából. A két gyerekük már 18 és 12 éves. Tavaly kibékült a volt férjével, megint hozzáment és most született meg a harmadik gyerek, de nem változott semmi. Megérte? Nem hiszem!

15. Ezt próbáltam fejtegetni a 14-es hozzászólásommal. El kell engedni az ilyen embereket. Sőt én mindenki támogatok abban amit szeretne, kivéve ha bűncselekmény. Külföldre akarsz menni mert ott kolbászból fonják a kerítést? Hajrá! Menj! Erre vagy arra akarsz szavazni? Tedd azt! A volt pasiddal akarsz szenvedni? szuper, sok boldogságot hozzá!

Semmi de semmi más emberbe energiát fektetni, a legtöbb ilyen önsors rontó, soha az életben nem tanulják meg a leckét. Én nagyon sokszor próbáltam már segíteni, kívülről teljesen máshogy láttam a dolgokat. Mi lett a vége? Én egy szemét h*lye vagyok. Majd idővel mindig nekem lett igazam. Aztán a következő húzással is ugyanazt az utat folytatták. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy az nők/férfiak ugyanarra a típusra buknak. Leginkább az otthoni mintákat követik tudat alatt. Egy rossz családból ha tetszik ha nem, mentálisan sérült gyerekek válnak felnőttekké. Tüskék, defektek, nevelés hiánya, csalódások, rossz apa és anya minta, az odafigyelés és a szeretet hiánya.

Nekem is mindig egyforma típusú nőim voltak, persze voltak kilengések, de azokkal kölcsönösen nem működött a dolog. Fiatalabb koromban a társaságom lány tagjai is kb. ugyanolyan típusú pasikkal jöttek össze. Manapság meg azt látom hogy akik normális srácokkal, normális értékrend mellett szocializálódtak, azok házas nők, szép családdal, normális élettel. A nagyvilági, dugok ezzel, dugok azzal, csak a menő és bunkó, de nagyon vagány a város bikáival parádézó lányok meg vagy egyedül tengetik az életüket 40 felett. Vagy elváltak, kidobták, megcsalták őket, 1-2-3 gyerekkel albérletbe próbálnak vadászgatni még valakit aki anyagilag segítene rajtuk. Ezek bizony tények. Ilyenkor már bőven látni azt, hogy kinek milyen stílussal, háttérrel, gondolkodásmóddal milyen élete lett.

Nem szent írás amit mondtam, de az biztos hogy arányaiban bőven igazam van. Nem kell segíteni senkin ha ő maga képtelen magán segíteni, vagyis nem is akar! Nyugodtan jöjjön össze még vagy 15X a kanjával, ha saját magát ennyire értékeli, az már legyen az ő baja.

15-ös vagyok megint

"A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy az nők/férfiak ugyanarra a típusra buknak. Leginkább az otthoni mintákat követik tudat alatt"

Ez pontosan így van! Én is beleszaladtam párszor ebbe a hibába, ezért tudom, hogy teljes öngyilkosság újra ugyanazokat a köröket futni. Az apám alkoholista volt, állandóan elszórta a pénzt. Borítékolható volt, hogy mivel ezt a példát láttam, ilyet is húztam magamnak. Három kapcsolat és kb. 15 év elvesztegetett idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, csak rajtam múlik, kit választok magam mellé. Addig folyamatosan csak sajnáltam magam és azt mondtam, nincs szerencsém. Aztán jött valami megvilágosodás-szerűség és elkezdtem magamon dolgozni, felgöngyölíteni, hogy miért viszem tovább a családi mintát és miért húzom keresztbe a saját boldogságom. Nagyon sokáig, évekig jártam különböző szakemberekhez, rengeteg videót megnéztem a témában és elkezdtem tudatosan ismerkedni. Mikor már konkrétan tudtam, hogy mit szeretnék és mit nem, megismertem a páromat. Ekkor ismertem fel, hogy ha a megfelelő társat választjuk, a kapcsolat nem folytonos küzdelem lesz és nem állandó megfelelési kényszer. Akkor fedezi fel az ember, hogy a saját útját járja, mikor semmit nem kell erőltetni és minden a lehető legtermészetesebbnek tűnik, taktikák és játszmázások nélkül. De erre meg kell érni. Van, aki előbb, van aki utóbb és van, aki soha nem jut el ide. És igen, teljesen felesleges másokat jószándékú tanácsokkal ellátni, mert a legtöbb ember nem akar változtatni a nyomorúságán, csak panaszkodni.

19. Nálunk megy matriarchális rendszer volt, a nők voltak azok akik vezették a családot. Majd én is a kapcsolataimban mindig átadtam a vezetést, sosem jött ki jól a dolog. aztán én is megvilágosodtam, szakítottam ezzel a családi mintával. Egyébként kőkemény elhatározás és borzalmas nehéz és sokszor fájdalmas úton kellet haladni. Ugyanis önmagunkkal szemben kell küzdeni. A jutalom viszont felbecsülhetetlen.

Sajnos vannak menthetetlen emberek is, be kell látni!