Mit csináljak, ha már úgy érzem magam a kapcsolatomban, mint egy nyugdíjas?

A kapcsolatunk már egyáltalán nem olyan, mint az elején. Bár még nem élünk együtt, de már unom, hiába csak 2 éve együtt vagyunk, és hétvégente találkozunk 1-2 napot. Eleinte eljártunk ide-oda, sokkal izgalmasabb volt minden.

Már meg semmi sem érdekli a barátomat. Nyáron is nagyon kevés helyen voltunk, 2 napot kirándultunk, és ennyi. Pedig én annyira vágytam egy pár napra nyaralni, és strandolni. De még mozizásra se lehet rávenni, mert még mikor náluk, vagy nálunk vagyunk, akkor sem nézne meg velem egy filmet sem. Pedig nem ilyennek mutatta magát, mert állandóan a kirándulásairól beszélt.

Szexelünk, és utána vagy telefonozik, vagy alszik. Persze hozzám szokott bújni, meg átölel, de nem beszélgetünk, vagyis ő nem beszélget velem, minden témát rövidre zár. Persze tudom, hogy nem lehet mindig csavarogni sem, de ha a szobámban vagyunk se társasozna velem, se egy filmet se nézne meg, se semmi.

Fogalmam sincs ha már így érzem magam, hogy unatkozom, hogy nem élünk együtt, mi lenne akkor ha már együtt élnénk. Tervezi azt hogy eljegyez engem.