Hogyan kezeljem a nárcisztikus “párom“?

“Természetesen elengedem a fülem mellett…”

A kapcsolatot kellene elengedni inkább, ha rám hallgatsz. Tudom, hogy nem fogsz, de akkor majd megtanulod a nehezebb úton. Én is átéltem ezt.

"én csak léteztem mellette."

"fenttartani azt a látszatot a kicsi előtt, hogy minden rendben van "

Szenvedsz és hazudsz a gyereknek? Hogy lehetne ebből bármi jó?

Én a nárcisztikus exem mellett valahogy soha nem kérdőjeleztem meg magam (pedig folyamat kritizált önbizalmat rombolt, ha csalt megvádolt azzal, hogy én csalom őt, mindent rámtükrözött, akármilyen volt ő, azt én rám kente, engem hordott el mindennek, mindig neki volt igaza)hanem idegesitett az, hogy amikor róla akarok beszélni hogy mennyire gáz amiket velem tesz, idegesitett, zavart fárasztott az, hogy mindig rámtereli a témát, és azon kellett vele küzdenem hogy a kérdéseimet bajaimat vele megtudjam beszélni úgy hogy ne ő támadjon már engem. Ne az ő problémáit kritizálásom tolja már a képembe hanem válaszoljon már arra amit kérdezek, ne tereljen.

Ezek a tipik mondatok ha kérek szólok vmiért vagy elkezdem mondani hogy zavar az benned hogy (pl flörtölsz másokkal engem leégetve melletted), állandoan azzal jött hogy mert és te? És te igy és te úgy.

És elkezdett aztán regényezni rolam.

De én róla akartam beszélni meg arrol hogy másokkal flörtöl.

Kitér. Terel. Támad. Egyszerűen nem beszél arrol amiröl témát nyitottam kérdeztem, a bajaimrol.

Kb a fallal beszélgetek érzésem volt mindig. Megválaszolatlan kèrdések, a témám nyitva marad örökké, a helyzetek továbbra sincsenek megoldva se, de megbeszélve se, állandó kèrdöjelek kétkedések, és vagy hagyatkozom akkor a saját kérdöjeles megérzéseimre, vagy arra ami kitalálok én kútfőből hogy szerintem ezt azért csinálja mert..(es itt kitalálok vmit), szerintem ezt azért mondta mert.., szerintem azért nem hívott fel mert.., szerintem azért néz másokat mert..(es behelyettesítem én saját magamnak mindog a válaszokat akkor -vagy a gyk-val)mert vele nem lehet beszélni mert kitér támad terel én mit csináltam én milyen vagyok én miket mondtam és áttereli rám. Ezekre én süket vagyok mert a kérdéseimre érdekelnek a válaszai és nem az hogy válaszok helyett mivel áll belém.

Na ennek az abnormális (szerintem őrült)kapcsolatnak a végén szakitas után tisztult ki nekem az, hogy 100% biztos vagyok már mindenben hogy nagyon is jol éreztem, nagyon is jól tippeltem mindenben igazam volt. Egy kapuzárásos féltékeny megcsalós csenddel verő ember, aki amikor beteg volt is, az volt velem a baja, hogy miért ő beteg, miert nem en, es akkor meg ezért veszekedett velem.

De még most szakítás után is képtelen egyenes beszélgetésekre, a hátam mögött nyomoz rólam, soha nem kérdezne meg szemtől szembe, gerinctelen, hazudik sumákol, màsokkal beszél ki, inkább körben járva pletykákból él ismeroseimmel beszél, mikozben szóba álltam vele ha kérdezne válaszolnék!

De nem, ő inkább megles, nyomoz, hátam mögött sumákol, másokat szít ellenem, meg a többi.

Habár nekem könnyű, mivel megutáltam.

De soha egyszer sem kèrdőjeleztem meg saját magam hogy bennem lenne e a hiba, vagy én mit tehettem, vagy én mennyire sz.r lennék, vagy én lennék depresszios is egy gyökér miatt? Kizárt hogy én ilyen kèrdések körül forogjak ilyen emberek mellett. Mikor ő a nàrci hazug gerinctelen önbecsülést romboló, vagy aki nem nyújt szeretetet törődést biztonságot. Akkor én lennék a sz.r? Nem a másik? Logik?