Szeretem a barátnőm de nem kívánom, miért van ez?

Igaz én lány vagyok,mi meg tudtuk menteni a kapcsolatunkat. Mikor 2 éve voltunk együtt kb én is így voltam,valahogy nem vonzódtam páromhoz szexuális téren de nagyon szerettük egymást. Sokszor elutasítottam mikor próbálkozni akart mert egyszerűen valami megváltozott bennem,nem indított be úgy a látvány sem mint azelőtt. Közös fürdés után mindig megkívántam,szerettem nézni ahogy törölközik. De volt amikor örültem hogy kiment már a fürdőből.

Meg kellett vele beszélnem mert tudom hogy sokszor kellemetlen volt és rosszul esett neki amikor elutasítottam. De elmondtam mi volt a bajom.

Elkezdett máshogy öltözni,sürrűbben mentünk el együtt valahova,amikor kiadták az oppenheimert megnéztük a moziba,hazafele sokat beszéltünk róla ,otthon aztán megint bepróbálkozott és nekem is volt kedvem hozzá,meg valahogy nem azt éreztem hogy nem tetszik hanem nagyon megkívántam. Innentől kezdve többet szexeltünk és a páromat is vonzónak találom azóta is. Nem tudom mi volt velem,de lehet hasonló cipőben jártunk.

Azért érzel így mert nem vagy szerelmes belé és nem is kívánod mint nőt. Te magad írtad olyan mintha rokon, barát lenne számodra. Ezen nem tudsz változtatni már. Annyit tehetsz, hogy szakítasz vele.

Ne legyen megcsalás az egész vegetáló kapcsolatból se általad, se általa.

Ugyanez a helyzet velem és a barátommal, csak esetünkben az én érzéseim változtak meg. Nagyon szeretem, mindig olyan jól érzem magam vele (ill. érezzük magunk együtt), de a vonzalom már nálam sincs meg. Mondjuk nálam senki iránt, egyáltalán nem vágyom már szexre. Beszéltünk erről, próbáljuk megoldani, de nagyon kegyetlen egy szituáció ez.

Én is sokszor úgy gondolom, hogy az ő érdekeit az szolgálná, ha szakítanánk, de gyenge vagyok hozzá, hogy megtegyem. Viszont ahhoz túl jó ember, hogy magam mellé láncoljam egy szexmentes kapcsolatba. És sajnos a jövőképünk sem egyezik.

Azért jó volt olvasni, hogy vannak sorstársaim.