Hogy szakítsak vele? Egyáltalán szakítsak? :S

15 éves lány vagyok, a barátom 18 éves. Még nincs másfél hónapja, hogy járunk. A gond ott kezdődik, hogy én nagyon nehezen mutatom ki az érzéseimet, és ezt a barátom is észrevette és elég nehezen viseli. Legalább kétnaponta beszélnünk kellett arról, hogy ez mitől van és hogy folytassuk-e egyáltalán, met nem érzi, hogy szeretem. Csak az a baj, hogy ezzt én sem tudom mitől van. Ő a második barátom. Az elsővel is ugyanez volt a helyzet, sőt rosszabb, csak a mostani barátomnál már jobban igyekeztem. Tegnap voltunk egy nagy szilveszteri bulin. Nagyon sok helyes srác volt, de senkivel nem csináltam semmit. Amíg ő kint volt a teraszon én elmentem a barátnőmmel wc-re, és mikor visszamentem barátomhoz rögtön kérdezgette, hogy hol voltam és hogy ugye nem smároltam senkivel meg semmi?! Mondtam, hogy nem és persze nem is csináltam semmit. Alig tudtam meggyőzni arról, hogy tényleg nem, folyton mondta, hogy megcsaltam. Aztán elég sokat ivott, nagyon sokat. Aztán megint jött az a depressziós hangulata, ami szokott, hogy én nem mutatom ki az érzéseimet. Vagy fél óráig csöndben voltunk és egyszercsak benyögi, hogy legyen vége. (persze már nagyon részeg volt szegény) Mondta, hogy én nem is szeretem, nem mutatom ki, ő tényleg szeret, hogy az előző barátomnak se mutattam ki, biztos valami baj van, mi a baj, meg hogy ő komolyan gondolja, én meg biztos nem, mert csak 15 éves vagyok és, hogy megcsaltam. Én mondtam, hogy koolyan gondolom, szeretem, és nem tudom mitől van ez és nem csaltam meg. Aztán megint mondta, hogy beszélnünk kéne és félrevonultam vele, majd jött egy csaj, az osztálytársa, megkérdezte, hogy minden rendben van-e vele. Semmi bajon nem volt ezzel a csajjal, nagyon értékelem, hogy végig segített neki, mert nagyon részeg volt. Aztán vártam hogy beszéljünk a barátommal, de elkezdett a csajjal nevetgélni. Igazából az esett rosszul, hogy tök rosszkedvűen félrehívott sürgősen beszélni, erre elkezdett a csajjal nevetgélni. Én meg néztem lefele magam elé, elkezdtem sírni halkan, hogy ne hallják, majd felálltam, mert nagyon sírhatnékom volt kb. ettől az egésztől, hogy nagyon részeg volt, meg úgy minden. Majd utánam jött, megölelt, kérdezte mi bajom, nem válaszoltam, aztán nagyon rosszul lettem, kiszáradtam, és mondtam sírva, hogy rosszul vagyok, menjünk fel vizet inni. Visszamentünk a buliba. (Mert mindez a lépcsőházban volt.) Ha egy percre is magára hagytam már ki volt akadva, hogy én leszarom őt, meg hova mentem, és folyton kérdezgette, hogy vége? Majd hánynia kellett és bementem vele a wc-re, de mivel én is eléggé kivoltam, nem bírtam, hányingerem lett a hányástól, felálltam mellőle és szaladtam le a levegőre hatalmasakat lélegezve. Majd visszamentem, és megint jött, hogy beszélnünk kéne, meg mondta, hogy megint otthagytam, de mondtam hogy rosszul voltam, erre nem válaszolt semmit, csak olyan szomorú volt. Megont mondta, hogy beszélnünk kéne, és megont kérdezgette, hogy vége? Mondom nem.Majd kb. 2órán át voltunk a lépcsőházban, ő ült, hányt, énmeg végig ott álltam és fogtam a kezét. Akkor már jobban voltam. És folyton mondogatta, hogy én nem szeretem. Igazából mindig ez van, csak most az alkohol mégjobban kihozta belőle. Azon gondolkozom,hogy szakítok vele. Nagyon rosszul esett, hogy azt mondta, hogy biztos nem gondolom komolyan, mert csak 15 vagyok.. És ez a kapcsolat már így elég erőltetett, hogy mindig van valami baj és mindig felteszi a kérdést, hogy vége? Ma is írta msn-en, hogy reméli találkozunk holnap, ha akarok-e még egyáltalán találkozni vele. Aztán írta, szeret, aztán, hogy legyen vége. Aztán egy idő múlva megint írta, hogy meg se lássam, amit írt, hogy vége, sose fog elhagyni. Elég sok barátnője volt, de akik ismerik mondták hogy még sose látták ilyennek. Meg mikor szomorú miatta, azt is mondták, hogy még sose látták ilyennek. Az a baj, hogy már nem érzem, hogy annyira szeretném. Az elején nagyon szerettem azt tudom, nem tudtam aludni, enni, semmit. Most is mindig rágondolok, és félek, hogy hiányozna ha szakítanék. De közben tényleg nem érzem, hogy szeretném, és a buliban is láttam egy csomó helyes fiút, akivel, ha nem lett volna a barátom, el lettem volna. Az előző kapcsolatomban is, ami fél éves volt, ott is csak az elején éreztem, és annak is amiatt lett vége, mert nem éreztettem a fiúval, hogy szeretem.:S Szerintetek hogy mondjam meg a fiúnak? Arra gondoltam, hogy amit utoljára írt msn-en arra visszaírom, hogy "de, szerintem legyen szó arról, hogy vége", és elmondom neki, hogy ez így már eléggé nyögvenyelős, hogy minden második nap baja van, és ebből kifolyólag nekem is. Tudom, hogy elég nagy bunkóság az, hogy nem élőben, de ő is msn-en írta/. És élőbe nem hinném, hogy lenne erőm. Ezt eléggé szégyellem is. Telefonon is hívott egy csomószor most, de nem vettem fel. Légyszi segítsetek, nagyon fontos lenne. És bocsi, hogy ilyen hosszú, meg lehet értelmetlen itt-ott. :S