Részegen mindig a valódi énünket mutatjuk?

Férjemmel elég hasonlóan reagálunk az alkoholra, azzal a különbséggel, hogy rám erősen altató hatással van. Ha nem iszok mellé néhány kávét, akkor kevés alkoholtól is bágyadt leszek, vagy egyszerűen elalszom - bárhol.

Ami érdekes, mindketten nagyon kontrolláltak maradunk szellemileg. Amikor a fizikai funkciók már kezdenek kiesni - mozgás vagy artikuláció terén - akkor is megmaradnak azok a pszichés határok, amik amúgy is megvannak.

Olyat soha nem tettem részegen, amit józanul ne tettem volna meg. Olyan már volt, hogy bátorságom nem volt valamihez, de az alkohol segített bátrabbnak lenni (pl valakit megszólítani).

Ha tudom, hogy már nem tudok biztonságosan járni, akkor ülve maradok, vagy segítséget kérek, hogy valaki támasszon oldalról, amíg kisétálok pisilni. Szerintem ez is azért lehet, mert ilyenkor is külső szemmel nézem magam.

Viccelődés és Vigyor-faktor mindkettőnknél jellemző. Erőszakosság egyáltalán nem. Férjem kifejezetten birkatürelmű, én pedig verbálisan vezetem le a feszültséget (pl káromkodok egy ízeset, amikor éppen egyedül vagyok, ez elvezeti a stresszt és nem bántok meg vele senkit).

Szexuális vágyat növeli, de csak olyan irányába, akivel akarok és hajlandó vagyok lefeküdni - mióta házas vagyok, ez a férjem. Ha tetszetősnek is gondolok mást, akkor se nyitok felé, akármennyit ittam és őt se engedem közeledni.

Barátok esetén előfordul, hogy szeretetkitörésem lesz, megölelem, vagy hosszasan ecsetelem, hogy miért is tartom nagyra :)

Kicsit pimaszabb leszek, a nem bántó, de pimasz megjegyzések könnyebben és kevesebb gáttal jönnek ki.

A férjem hasonló, ha már nagyon elázottnak érzi magát, akkor csendesen a falhoz támasztja magát egy sarokban, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe. Baráti körben vagy velem felszabadult, ontja a vicceket és néha visszavedlik csínytevő gyerekké. Ez ártalmatlan infantilizálódás, pl cetlit ragaszt "adj egy puszit, te férfiállat" felirattal egy haverja hátára, vagy ráragasztja a kupakot a sörre és nyerít, amikor nem tudja az áldozat lefeszegetni és döbbenten forgatja az üveget.

Szexuálisan rá is öszöntzőleg hat, de ha nemet mondok, akkor maximum finom verbális győzködés van "naaa, léccciiiii", de ha másodszorra is határozottan nemet mondok, akkor átvált alvós üzemmódba.

Még utolsó közös pont, hogy mindig addig iszunk csak, ameddig fizikailag bírjuk. A gyomor szerintem időben jelez, hogy sok lesz. Olyankor pohár félretol, kis levegőzés és nincs több alkohol. Ezért róka koma se szokott jönni.

A fentieket általánosságban írtam, nem vagyunk alkeszok :)

Én érgebbi italozósabb korszakomba, ha túlzásba estem, minden hülyeséget összekamuztam, ráadásul nem is emlékeztem rá. Ronda korszakom volt, szerencsére lezártam.

A legdurvább kamum, barátnőm mesélte, hogy: Én az orvosira járok. Mindezt 17 évesen.

öt éve nem iszom egy pici alkoholt sem, mert tényleg hülyeségeket beszélek!

Erősen függ a körülményektől, egy megható filmen könnyebben elsírom magam, pörgős zenétől vagy rocktól könnyebben felpörgök.

Agresszív hangulatot felgyűlt frusztrációk is okozhatnak, amiket az alkohol gátláscsökkentő hatása miatt könnyebben felidéz az ember.