ÉN látom rosszul? A b. nőm elutazik külföldre a szüleivel egy hétre. (Ezzel semmi gond. )

De a testvére elhívta ottalvós hétvégezésre, bulizásra a balatonra, ahol többen lesznek fiúk és lányok is vegyesen. Engem nem hívtak, mert nem ismer annyira ez a társaság, hiszen a testvére baráti társasága. Ő sem ismer ott mindenkit, inkább a lányokat. Ez pont akkor lenne, miután hazajön külföldről, pont aznapi indulással. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha menne? Én ennyit mondtam, hogy nekem rosszul esne, hogy fiúkkal hétvégézik, ráadásul nem látom egy hétig, és ő velük akar lenni, és nem velem, pedig nem is ismeri őket annyira. Nem tiltottam meg, hogy elmenjen! Erre utána elkezd "csapkodni", direkt nem szól hozzám. Mutatja, hogy baja van. Megkérdem, mi a baj? Erre ő, hogy nem azért adott nekem esélyt (nem azért jött össze velem), hogy lekorlátozzam, most fiatal, most akarja élvezni az életet. Meg, hogy nekem nincsen annyi pénzem, ezért miattam kell itthon ülnie, és most még hétvégézni sem mehet másokkal, miután egy hétre külföldön nyaral. Ezen összevesztünk. Én mondtam, nem a te barátaid, mert ha azok lennének, akkor hívhatnál engem is. Mondtam, én nem mennék nélküle így el hétvégézni. Az én barátaim bármikor szívesen látják, úgy is, hogy nem ismer senkit.