Mit csináltok amikor már nem bírjátok a magányt?

4 éve vagyok egyedül.Az első 3 évben semmilyen kapcsolatom nem volt, az életemet kellett helyre rázni. Most év elején kezdett megfogalmazódni bennem, hogy jó lenne együtt lenni valakivel, beszélgetni, hozzá bújni, szóval, úgy igazán tartozni valakihez.

Volt pár próbálkozásom, de mindig csalódás, kudarc lett a vége.

Tudom, minél jobban akarom, minél jobban rá görcsölök, annál inkább nem fog sikerülni.

De egyszerűen, már nem bírom tovább. A sírás fojtogat,semmi sem érdekel, akik fontosak nekem, őket bántom meg a legjobban.

Tudom, hogy a befelé forduláson csak én tudok változtatni...

De nyitott vagyok sok mindenre, szeretek beszélgetni, és ha valakivel megismerkedek, nem azt szajkózom, sugárzom, hogy mindig legyen velem.Tudok várni, ki tudom várni, hogy a dolgok kialakuljanak.

Akik rég óta vannak egyedül, azok hogy dolgozzák ezt fel? A "sok" sikertelen próbálkozást?

köszi a válaszokat.