Észrevettétek hogy az erős akaratú emberek legtöbbje nem csajozós típus?

@Kérdező:

Írtam az első kommentemben, hogy összefüggés van a bulizóscsajozós és az ambiciózus emberek között, de ezek az emberek csak 20 év felett kezdik, mivel addigra már feleannyi energiabefektetést igényel az önképzés/alkotás. Ekkor már belefér az idejükbe az adott időtöltés anélkül, hogy az csökkentené a teljesítményüket szakmai téren.

A "választék" kérdésében részben igazad van, habár ennyire nem vészes a helyzet.

Egy lány akkor jön össze egy fiúval, ha fel tud rá valami miatt nézni. Az viszont igaz, hogy nagyon sok kapcsolat nem jut ezen túl; csak az egzisztencia számít. De ettől függetlenül rengetek olyan nő van, akit tényleg érdekel maga az ember is.

Nem ritka az ilyen, de nem biztos, hogy egy buliban fogsz vele találkozni.

@Kérdező:

Figyi, amondó vagyok, hogy a szerelmet nem kell erőltetni.

Az efféle "direkt ismerkedések" pedig gyakorlatilag azt takarják.

Lehet, hogy közhelyes meg minden (de semmiféleképp' sem ok nélkül népszerű az az állítás), hogy az igazi szerelemmel váratlanul fogsz megismerkedni. Mész az utcán, iskolában, vagy csak simán vagy valahol, és egyszer csak ott lesz Ő.

Na most persze ehhez hozzácsapnám azt, hogy: nagyon sokan félre értik az "igaz szerelem" fogalmát, mert az ilyen párkapcsolatoknak nem feltétlenül az a lényege, hogy boldogan éljetek, amíg meg nem haltok, hanem esetleg csak valami "lerendezni valótok" van egymással. (tanulás, valaminek a megtapasztalása, stb.)

Ha szimplán a testi kapcsolatra vágysz, akkor menj buliba és kefélj, de ha tényleg a szerelemre vágysz, akkor ne erőltesd. Bármily hihetetlen, tényleg akkor jön, amikor jönnie kell.

Viszont azt nem értem, hogy ez a téma hogy kapcsolódik az eredeti kérdéshez. Szóval te a remete hozzáállásodat az emberekhez ambiciózus, illetve megnemértetthúdemániákus természettel magyarázod, és ezzel próbálod összefüggésbe hozni a "szerelmi életed" sikertelenségét, vagy mi?

... ez nekem erősen önámításnak tűnik. ;)