Szakítsak-e, ne? Várjak? Gondolkozzak?

Van barátom.Másfél éve. Kétszer szakítottunk miattam. Borzasztóan hangzik, de igazából jól megvagyunk.15 vagyok.

Félek h lemaradok sok dologról. Sajnos én is egy vagyok a legtöbb " még élni akarok, korai elköteleződni" közül. Sajnálom, de 15 vagyok, maradjak le az életről? És mostanság nagyon összemelegedtünk az egyik fiú osztálytársammal. Egyelőre barátok vagyunk, de túl sokat gondolok rá. Már kétszer szakítottunk a barátommal, mert én más fiúval incselkedtem. Ne ítéljetek el, lécci, nem vagyok rá büszke., sőt. De mindig megbocsátott nekem. Tudom h keresve sem találnék toleránsabbat és kedvesebbet a barátomnál, de elég sokat veszekszünk, durván, apró dolgokon. Könnyen sértődik, olyan dolgokon kibukik, ami nekem alap, természetes. Nagyon érzékeny a lelkivilága képes hazamenni, ha neki vmi nem épp tökéletes. Nemtudom ez szerelem-e vagy már csak kötődés. A másik srác viszont nem túl tapasztalt, és nem is anyira ismerem, meg osztálytárs, nemtudom jól kijöhet-e a dolog, de mostanában szinte csak rajta jár az eszem... és nincs szívem otthagyni a barátomat, mert kicsit félek, ha "hoppon maradok", meg már annyira nem érdemli meg szegény h megint kirakjam. Tanács? Eddig ott tartok h jobban megismerem a másik srácot, és eldől, h valójában mit is várok el kitől.. kérlek értsetek meg egy kicsit.