Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hisztis lennék, vagy valóban lehet okom ezen kiakadni? Lányok, erre hogyan reagálnátok?
A páromnak több lány barátja is van, ami alapvetően nem zavarna, de az igen, hogy becézgetik egymást, kacérkodnak. Amikor rákérdezek, hogy ki ez vagy az, miért szólít tubimnak, vagy kis kobakomnak, akkor jön az össze-vissza hadoválás, én ezt nem érthetem, megint féltékeny vagyok stb.
Megint feltűnt egy "nagy barátnő", bár még sosem mesélt róla a párom, állítólag ezer éve ismerik egymást. Pont együtt voltunk, amikor írt neki, becézgető megszólítással. Kikerekedtek a szemeim, a párom azonnal bezárta az ablakot és kijelentkezett, igazából ezért lett baromira gyanús... Rákérdeztem, terelt. Ha féltékeny vagyok mindig azt mondja, hogy itt van nézzem meg a beszélgetést, persze sosem élek vele. Most közölte, hogy nem fogja megmutatni és ne kíváncsiskodjak annyit. Én nagyon rosszul viselem ezt. Két hete nem találkoztunk, távkapcsolat. Vakon megbíztam benne és éppen most tűnik fel egy régi/új barátnő, aki becézgeti és akiről a párom nem hajlandó szinte semmit elárulni, a beszélgetéseket is rejtegeti valamiért. Számomra túl sok a véletlen mégsem tudom mit tehetnék. Ha olyan semleges személy lenne, akkor válaszolt volna előttem is, legalább annyit, hogy bocsi most nem alkalmas...
Én jöttem ki rosszul az egészből azzal, hogy már megint hisztizek, párom inkább felállt és elment.
Ti mire következtetnétek? Hisztis vagyok tényleg, vagy lehet okom gyanakodni?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Sajnos miközben azon agyaltam mi legyen velünk lesulytott egy közeli családtag halála, így el lett napolva a kérdés. Csúnyán összevesztünk, nem találkoztunk, gondolkodtunk, volt minden. Aztán jött a hír, ami kicsit közelebb lökött minket egymáshoz. Elutaztam a világ elől hozzá, hogy legyen kinek a vállán sírni, azonban pár nap után olyan mértékben összevesztünk, hogy iszonyatosan kiborultam és egy órás zokogás után a könnyeimet nyelve közöltem vele, hogy indulok haza és elkezdtem pakolni.
Könyörgött, hogy ne tegyem, hogy megváltozik, soha többé nem lesz hazugság, sem füllentés, sem elhallgatás, én vagyok az élete, belehal, ha otthagyom stb. Végül mérlegelve ezt, a távolságot és azt, hogy a családom megzakkanna, hogyha a tragédia mellett még egy szakítás is a nyakunkba zuhanna, végül maradtam. Ezután nyugisan, szeretetben teltek a napjaink, bár semmi nem olyan mint régen, de egyelőre erősebb a szerelem, mint az elhatározás, hogy ennek vége. Ő ígéretet tett arra, hogy változni és teperni fog azért, hogy "visszakapjon", én adtam neki egy utolsó esélyt leszögezve, hogy ha újabb hazugságon kapom, akkor gondolkodás nélkül vége. Nagyjából ennyi történt az utóbbi napokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!