El akarja vetetni a babánkat! Mit csináljak?

Jah most látom, hogy már volt szó róla.

Hát elég érdekes....

De még mindig kíváncsi vagyok, hogy hogy esett teherbe.

Én is teherbe estem 20 évesen és addig én is mindig azt mondtam,hogy mindneképpen megtartanám a picit, de őszintén megvallom akkor és ott a pozitív teszttel a kezemben megfordult a fejemben az abortuszt. 5 hetes voltam ekkor, az ultrahangon még csak a petezsák látszott és gondoljatok ridegnek de az a riadalom és pánik ami akkor rajtam volt napokig, sőt hetekig képtelenné tett arra, hogy normálisan gondolkozzak. Úgy éreztem ez a könnyebb út. A párom azonban az első ijedség után nagyon türelmes és kedves volt. Azt éreztette, bárhogy döntök mellettem áll, holott ő nagyom abortusz ellenes ember, mégis megértette és átérezte a terhet, amit magamon éreztem. Nekem ez sokat jelentett, hogy nem mondta azt, hogy mindenképp meg kell tartani, etc. Rengeteget beszélgettünk, utána olvastunk mind a fiatal szülővé válás,mind az abortusz lehetséges következményeinek, elvitt egy volt osztálytársnőjéhez beszélgetni, aki 18évesen szült és a nővéréhez, aki átélt abortuszt. Visszamentem az orvoshoz, úgy beszéltük meg, hogy ezután a konzultáció után döntünk, de ekkor már hallani lehetett a szívhangot és bár még mindig csak egy fekete folt látszott az ultrahangon az volt a legszebb fekete folt, amit valaha láttam és a legszebb baba lett belőle. Nehéz a gyereknevelés, főleg az elején és már nem vagyunk együtt a kislányom apukájával, ennek ellenére sokat segít nekünk mind anyagilag, mind gyakorlatilag. Azonban, ha akkor erősködött volna, hogy tartsuk meg és aztán évek múltán nem segít ugy, ahogy arra én számítottam, az nagyon rossz lett volna. Nem tudom. ez egy borzaszt neház helyzet, talán türelmet kívánnék neked és hogy kedvesen meg tudd beszélni a pároddal ezt a témát. Nézzetek ti is nagyon utána minden lehetőségnek, eshetőségnek, következménynek mind az abortuszt, mind a gyermekvállalást illetően. Bízom benne, hogy közösen olyan döntést hoztok, amit nem bántok majd meg!

Még annyit ahhoz, hogy lehet, hogy nem a tiéd, hogy az orvosok ma már eléggé jól be tudják saccolni a fogantatás időpontját. Azért ez sem 100%, ahogy semmi, de körülbelül azért megadható...ez csak egy tipp, mert apasági vizsgálatot méhen belül igen kockázatos kérni a babára nézve. Születés után már nem gond, hamar megvan.

Mondd el ezt mind a lánynak, amiket ide leírtál. Hogy szereted, de biztos vagy benne, hogyha elveteti a babátokat, akkor vége a kapcsolatotoknak, mert te ezt nem tudod feldolgozni, elfogadni. Hátha ő még nem fogja fel, hogy a kapcsolatotok végérvenyesen tönkre fog menni, mert neked nem fér bele az abortusz.

Ha meg elveteti, és amúgy sincs ennyire tekintettel se rád, se a megfogant babára, akkor tényleg jobb is, ha keresel magadnak egy normálisabb nőt. A kommunikáció azért elég alap egy kapcsolatban, és ha ez ezek szerint itt nincs meg... :-(

"Ha meg elveteti, és amúgy sincs ennyire tekintettel se rád, se a megfogant babára"

Miért, szerinted minden áron azért akarja elvetetni hogy kib*sszon a kérdezővel, magával, meg a gyerekkel?

Sztm nem. Lehet, hogy 50%-ban a srácé a gyerek, de nem erőltetheti rá, hogy igenis szüld meg, ha nem akarja. Félre értés ne essék, rosszul tette, hogy nem szólt neki, nem volt szép tőle sőt!! De szerintem ha elmondta volna az mit sem változtat azon hogy 20 vagy 21 (nem emlékszem már) éves, fiatal és nem akar babát. Ennyi.

Szakítsatok, mindenkinek jobb lesz.

Ennyi idősen abszolút érthető, hogy nem akarja ilyesmivel lekötni magát. Biztos vannak, tervei, céljai, tanulmányai, nem most egy gyerekkel szöszölni. Majd ráér arra, amikor készen áll rá. És ha negyven évesen áll rá készen, akkor akkor. Ebbe neked nem nagyon van beleszólásod.

Hogy nem tárgyalta meg veled, az nagyfokú bunkóság volt. Szerintem ezek után nem sok közös témátok lehet. Adieu!