Mennyire fontos a belső tulajdonság, belső érték számotokra?

Érdekes tapasztalataid vannak- nekem kissé eltérőek. Már szüleim fiatal korában is elég sok házasodott kifejezetten "lefelé". (Már abból adódóan is, hogy több a diplomás nő, mint férfi).

De elhiszem, hogy ezt mondták.

Attól én is viszolyognék, hogy kitartsak valakit. Önkéntelenül is azt a benyomást kelteném, hogy nő létemre "megvettem", a pénzemért szeret, holott a nőkre jellemző, hogy még akkor sem kell partnerért fizetniük, ha esetleg kevésbé vonzóak.

Szóval, hogy őszinte legyek: anyagi helyzetemtől függően más egyéb miatt nem igazán zavarna az, ha én tartanám el a páromat. Nem hiányzik a fizetése. Akár egy árva fillért sem lenne muszáj keresnie.

Viszont jó, hogy dolgozik, jó, hogy saját magát képes eltartani, és jó, hogy van célja, elfoglalja magát, nem amolyan "selyemfiú". :)

*sokuk

Az egész lényege: hogy én nem ettől látom "férfinak". Viszont kissé elkanyarodtunk a témától. Persze, bizonyos igényeim nekem is vannak, de roppatn plasztikusak: legyenek közös témáink, értelmes beszélgetőpartner legyen, emberileg legyen rendben, hasonló természet- amiben kell, meg egészítsük ki egymást.

Anyagi helyzet, státusz, pénz terén nincs különösebb elvárás, persze, annyi igen, ami a fentit lehetővé teszi.

Így elgondolkozva, azt hiszem, nekem talán még fontosabb is (ebben az értelemben) a "benső", mint sok más nőnek, akik képesek egy életet leélni a gazdag, diplomás férjük mellett, anélkül, hogy egy jót tudnának beszélgetni egymással. :)

Reflektálok, hogy én érzelmit sem várok, fizikait sem (bár nem tudom, mit értesz alatta, viszont meg tudom védeni magam).

Az érzelmi biztonságot úgy tudom értelmezni- hogy kölcsönös. Szóval, inkább bizalom. Nem igénylem, hogy gyámolítson, hisz egy nőnek amúgy is annyi téren erősnek kell lennie. Még akkor is, ha csak a hagyományos, és nem a modern női szerepeket vesszük.

Az jó, ha van melletted egy társ, akiben bízhatsz és ő is benned. :)

Komoly kapcsolatot csak olyannal kezdek, aki belső értékek terén is rendben van.

De ez alatt nem a vagyoni helyzetet értem, vagy ilyesmit. Nem is foglalkozást, műveltséget, vagy hasonlót. A barátommal nagy szerelemként indult, ami még mindig lángol, de már nagyon kötődünk is egymáshoz. :) Ő tipikusan csóró fiú volt, nem volt semmije, de ez engem sosem zavart. Sokan le akartak beszélni róla, még szülők is. Nagy volt a környezeti nyomás (ez is befolyásolhatja a lányokat). Neki szakmája van, én továbbtanultam. Jó a szakmájában, én meg a második diplomámat szerzem, mellette dolgozom. Nem azt várom, hogy többet keressen nálam, vagy tartson el. De szerintem azért fontos, hogy a férfi is csináljon valamit, mert a nő akkor látja, hogy nem egy nyűgöt vett a nyakába. Hogy majd segíteni fogja, mint társ, nem pedig lustul otthon, és eltartatja magát a nőjével. Egy nő esetében ez kicsit másképp fest, mivel legalább gyerekeket szülhet, de ha egy férfi nem akar semmit sem csinálni, mindegy, ha egyedül lakik és csak szexelgetni járnak össze. Nem nehezíti a nő dolgát azzal, hogy ott él nála, és még magáról sem gondoskodik.

26: El akarták venni a lányt? Azért ez nem túl gyakran fordul elő, meg aztán, egy talpraesett lánnyal ilyesmit nem is lehetne.

Csak ezért felesleges túl izmos férfit választani, ha egyébként nem az tetszik. :)

"Vagy csak a benső számít? Jöhet egy ronda nő is, ha normális?"

"nekünk"? a legtöbb férfinak elég a szép buta hisztis lány. én személy szerint nem erre hajtok, és ez nálam nem csak szöveg. ezért nem is reprezentálom igazán a férfiakat, tehát a kérdést nem tudom értelmezni.

" 16-os, nem hiszem, hogy ma már annyira kisebbség lenne. Nekem körülbelül az egész baráti köröm, és édesanyám ismerősei is hasonlóan gondolkoznak. "

ez tényleg nem normális. nem az élősködésről beszélek, hanem a hozzáállásodról. nem ez a tipikus női jellem. itt nem a mondandód tartalmáról beszélek, hanem az egyenességről. avagy az előttem szólóval értek egyet: a nők nagy része ugyanolyan mint a férfiak nagy része (sőt), csak tagadja.

" Egyébként amit még észrevettem: a férfiaknak is el kellene dönteniük, mit akarnak.

Ha egy nő olyan, mint én, akkor az egyenrangú kapcsolatok híve. Ha úgy tetszik: "modern". "

részben egyetértek. de ehhez valóban a nőnek partnernek kell lennie, (elvégre egy gyereket sem vonsz be a háztartás vezetésébe) és nem egy koloncnak, vagy egy pénznyelő örömforrásnak, amibe beletehetik...

a karrierizmusban lehet az is amit te mondtál, de amikor a munka tényleg fontosabb mindennél, az már tényleg beteges karrierizmus, mert az a kapcsolatok rovására megy. a karrierista az aki a munkát választja a kapcsolat helyett. így már eldöntheted, hová tartozol.

"Amelyik nő kiegyezik a női szerep hagyományosabb típusával, az általában "élősködni" akar (vagyis szeretné, ha kitartanák)."

nem feltétlenül igaz, mert a munkamegosztás nem aránytalan megosztást jelent, csak más területeket.

"Attól én is viszolyognék, hogy kitartsak valakit. Önkéntelenül is azt a benyomást kelteném, hogy nő létemre "megvettem", a pénzemért szeret, holott a nőkre jellemző, hogy még akkor sem kell partnerért fizetniük, ha esetleg kevésbé vonzóak. "

itt ellentmondasz a fennebbi "modern" nézetednek. kicsit zavar van a fejben. de ha legalább tudatos, akkor dolgozhatsz rajta

"ez tényleg nem normális. nem az élősködésről beszélek, hanem a hozzáállásodról. nem ez a tipikus női jellem. itt nem a mondandód tartalmáról beszélek, hanem az egyenességről. avagy az előttem szólóval értek egyet: a nők nagy része ugyanolyan mint a férfiak nagy része (sőt), csak tagadja."

Ez nem egészen tiszta. Úgy érted a többi nő kevésbé egyenes, mint én? Erre írhatnám, hogy a többi férfi is. Általában mindkét nem terel- vagyis a belső motivációk helyett gyakran azt közli, amit nemének függvényében elvárnak tőle. (Tipikus példa erre a nők "nem fontos a külső" szövege).

"részben egyetértek. de ehhez valóban a nőnek partnernek kell lennie, (elvégre egy gyereket sem vonsz be a háztartás vezetésébe) és nem egy koloncnak, vagy egy pénznyelő örömforrásnak, amibe beletehetik..."

Így van. De én úgy tűnik szerencsés vagyok, mert az általam ismert nők tanulnak, van munkájuk, dolgoznak, van rendes fizetésük (még ha nem is magas, a férfinek se több), tehát "partnerek" tudnak lenni, ahogyan te fogalmaztál.

"a karrierizmusban lehet az is amit te mondtál, de amikor a munka tényleg fontosabb mindennél, az már tényleg beteges karrierizmus, mert az a kapcsolatok rovására megy. a karrierista az aki a munkát választja a kapcsolat helyett. így már eldöntheted, hová tartozol."

Ezek szerint nem vagyok karrierista, ebben az értelemben. Viszont amit leírsz, az férfi esetében sem egészséges. Így lehet, hogy karrierista férfit jellemzően azok a nők választanak, akiknek nem a "férfi" fontos, hanem valakin keresztül pénzt, biztonságot, státuszt akarnak maguknak.

"Amelyik nő kiegyezik a női szerep hagyományosabb típusával, az általában "élősködni" akar (vagyis szeretné, ha kitartanák)."

"nem feltétlenül igaz, mert a munkamegosztás nem aránytalan megosztást jelent, csak más területeket."

Szintén nem egészen értem. Vagy mást értünk "hagyományos női szerep" alatt.

Ha arra célzol, hogy a nő otthon házimunkát végez, gyereket nevel, míg a férfi dolgozik- az részben "élősködés", bár abban egyetértek, hogy szintén munka, ha komolyan veszi a nő, akkor nem is könnyű feladat.

Viszont jellemzően ezekre a nőkre is rásütik, hogy "élősködnek". Továbbá tapasztalataim szerint ma már inkább eszköznek használják bizonyos nők ezt a "hagyományos szerepet".

"Attól én is viszolyognék, hogy kitartsak valakit. Önkéntelenül is azt a benyomást kelteném, hogy nő létemre "megvettem", a pénzemért szeret, holott a nőkre jellemző, hogy még akkor sem kell partnerért fizetniük, ha esetleg kevésbé vonzóak. "

itt ellentmondasz a fennebbi "modern" nézetednek. kicsit zavar van a fejben. de ha legalább tudatos, akkor dolgozhatsz rajta"

Semmiféle zavar nincs a fejemben. Soha nem tartatnám ki magam- de nem is tartanék ki senkit.

Ahogy írtam, nekem magasabb a képzettségem, státuszom, fizetésem- többet keresek a páromnál- de "elvárom", hogy ő is dolgozzon, és megosszuk az anyagi terheket (ahogyan a házimunkát is).

Kitartás alatt azt értem, amikor a másik semmit sem dolgozik, ergo saját önfenntartását sem képes biztosítani.

Kiegészíteném egy kissé közelebbi értelmezéssel:

Ahogy írtam, nem jelentene (anyagilag) problémát, hogy én tartsam el őt. Abban sem jelentene, hogy férfiként kezeljem. Számomra az a férfiasság mértéke, hogy a férfi képes a családját- vagy akár önmagát eltartani.

Ami mégis visszatart ettől, az az a kellemetlen következmény, miszerint felmerülne annak veszélye, hogy valaki csak a pénzemért van velem. Ez már zavarna. Megértem, ha egy férfit hasonló esetben nem hat meg a dolog, de lássuk be: egy nő mindig könnyebben jut partnerhez, és ez érvényes a gazdag nőkre is.