Mennyire fontos a belső tulajdonság, belső érték számotokra?

A karrier részt még kiegészíteném azzal, hogy nem feltétlenül kell "választani". Én jelenleg elég sokat dolgozom, néha utazom is, képzésekre járok, vezetői megbeszélésekre, stb.

A párom mellettem áll, partner a céljaimban, csatlakozott hozzám ebben. Figyelünk az egyensúlyra, arra, hogy elég időt együtt lehessünk (hisz egyébként miért lennének egymással?)

Eközben amiatt sem "nyafog", ha néha távol vagyok pár napra. Eleinte nehéz volt neki, féltékenykedett is picit, de nagyon jól összecsiszolódtunk ebben. :)

"Ez nem egészen tiszta. Úgy érted a többi nő kevésbé egyenes, mint én? Erre írhatnám, hogy a többi férfi is. Általában mindkét nem terel- vagyis a belső motivációk helyett gyakran azt közli, amit nemének függvényében elvárnak tőle. (Tipikus példa erre a nők "nem fontos a külső" szövege)."

úgy értem. a férfiaknál nem ezt látom. legalább is aránytalanul többen vállalják fel az igényeiket a nőkkel szemben. vagy legalább itt.

"Így van. De én úgy tűnik szerencsés vagyok, mert az általam ismert nők tanulnak, van munkájuk, dolgoznak, van rendes fizetésük (még ha nem is magas, a férfinek se több), tehát "partnerek" tudnak lenni, ahogyan te fogalmaztál. "

na látod pont itt van a baj. a karrierista gondolkodás itt is felvillan. egyáltalán nem anyagi egyenlőségről beszéltem.

"Ezek szerint nem vagyok karrierista, ebben az értelemben. Viszont amit leírsz, az férfi esetében sem egészséges. Így lehet, hogy karrierista férfit jellemzően azok a nők választanak, akiknek nem a "férfi" fontos, hanem valakin keresztül pénzt, biztonságot, státuszt akarnak maguknak. "

persze senki sem az, csak meglepődik, hogy miért sértődnek meg apró dolgokon az ismerősei, vagy miért nem keresi senki. rengeteg ilyet ismertem, aki nem látta magán, vagy maga elől is tagadta, hogy karrierista. nem akarom kétségbe vonni a válaszod, mert értelmetlen lenne, csak fenntartom a jogot a hitetlenségre.

"Szintén nem egészen értem. Vagy mást értünk "hagyományos női szerep" alatt.

Ha arra célzol, hogy a nő otthon házimunkát végez, gyereket nevel, míg a férfi dolgozik- az részben "élősködés", bár abban egyetértek, hogy szintén munka, ha komolyan veszi a nő, akkor nem is könnyű feladat.

Viszont jellemzően ezekre a nőkre is rásütik, hogy "élősködnek". Továbbá tapasztalataim szerint ma már inkább eszköznek használják bizonyos nők ezt a "hagyományos szerepet". "

az lehet. ennyi erővel meg a férfi élősködik a nőn, mert a nő főzött meg gyereket nevelt, a szórakoztatóiparban dolgozók élősködnek a mérnökökön, és a gyármunkások a mezőgazdaságban dolgozókon... egy közösségben akkor van élősködés, ha nem veszed ki a részed a munkából, de juttatást akarsz magadnak.

az érdekes kérdés lehetne, hogy egy rossz/lusta anya vajon élősködő vagy sem. ismerek ilyen helyzeteket, és nem mindegy, milyen körülményről van szó. ha pl a gyerek egész nap óvodában van, a férfi dolgozik, akkor a nőnek nem kell napi 16 óra a háztartásvezetéshez, legalább is nem bűn mellé bevállalni egy 4 órás munkát. de ugyanakkor egy olyan anya, aki pl 5 gyereket nevel egy 2 szintes lakásban, már jobban le van kötve.

"A párom mellettem áll, partner a céljaimban, csatlakozott hozzám ebben. Figyelünk az egyensúlyra, arra, hogy elég időt együtt lehessünk (hisz egyébként miért lennének egymással?) "

ez itt gondolom költői kérdés, vannak nagyon fura elképzeléseik az embereknek a kapcsolatokról.

"úgy értem. a férfiaknál nem ezt látom. legalább is aránytalanul többen vállalják fel az igényeiket a nőkkel szemben. vagy legalább itt."

Persze, hisz náluk nem ítélték meg eddig ezt. Tudod: "férfitermészet", stb.

Milyen egyenlőségről beszéltél? Hogy érted a karrierista gondolkozást? Az intellektuális, szellemi, lelki egyenlőség számomra annyira magától értetődő, hogy ki sem tértem rá. Nem nagyon ismerek ugyanis olyan nőket, akik ezekben alulmaradnának az általam ismert férfiaktól.

Ha te nem is anyagi egyenlőségről beszéltél, az emberek (férfiak) többsége ezzel a fogalommal szokott dobálózni, érvelni, hidd el.

"persze senki sem az, csak meglepődik, hogy miért sértődnek meg apró dolgokon az ismerősei, vagy miért nem keresi senki. rengeteg ilyet ismertem, aki nem látta magán, vagy maga elől is tagadta, hogy karrierista. nem akarom kétségbe vonni a válaszod, mert értelmetlen lenne, csak fenntartom a jogot a hitetlenségre."

Nyugodtan. :) Te "karrieristának" tartod magad? :)

Egyébként, ezt a fokát a "karrierizmusnak", amit én űzök- szerintem simán el lehet fogadni. A párom el is fogadta. Ha mégsem, az én problémám lenne- és az én döntésem, vállalom-e, vagy lemondok róla. :)

"az lehet. ennyi erővel meg a férfi élősködik a nőn, mert a nő főzött meg gyereket nevelt, a szórakoztatóiparban dolgozók élősködnek a mérnökökön, és a gyármunkások a mezőgazdaságban dolgozókon... egy közösségben akkor van élősködés, ha nem veszed ki a részed a munkából, de juttatást akarsz magadnak."

Persze, kicsit nézőpontok kérdése is, ki élősködik kin. A végével egyetértek- de még jelentősebb, hogy ki mit akar, és teheti-e azt, amit szeretne. Ha olyat csinálsz, amit élvezel, szeretnél, és ebből másoknak is haszna van, akkor nem érzed úgy, hogy élősködnek. Főleg, ha ők meg szintén hozzájárulnak saját tevékenységükkel a "közöshöz". Ha viszont olyasmivel vagy kénytelen foglalkozni, amire nem vágysz- úgy fogod érezni, kihasználnak.

Az utolsó mondatod nem tudom, mire érted. :)

egyenesség alatt azt értem hogy kimondod őszintén amire vágysz, vagy elismered.

a karrieristát már leírtam, mivel sokan nem gondolják ezt magukról miközben szerintem azok, így kicsit értelmetlen definiálni

pedig ez az intellektuális, lelki, vagy személyi/aktivitási egyenlőség sokszor nincs meg. legfeljebb abban, hogy mindketten a béka feneke alatt vannak.

"Te "karrieristának" tartod magad? :) "

jó kérdés, nem igazán, bár még válhat belőlem karrierista. attól függ hogy értelmezzük. vannak emberek, akik tapasztalataik által oda jutnak, hogy az élet értelme a munka, vagy inkább az alkotás, és nem a nők.

"Ha viszont olyasmivel vagy kénytelen foglalkozni, amire nem vágysz- úgy fogod érezni, kihasználnak. "

ebben is van igazság

az utolsó kérdést arra értem, hogy nagyon sok oka lehet annak, hogy 2 ember együtt van, és nem feltétlenül mindenki azt akarja kapni/adni amit mutat

"jó kérdés, nem igazán, bár még válhat belőlem karrierista. attól függ hogy értelmezzük. vannak emberek, akik tapasztalataik által oda jutnak, hogy az élet értelme a munka, vagy inkább az alkotás, és nem a nők."

Ez érdekes, mert én is alkotok (lényegtelen mit, szellemi dolog)- és bár sosem mondanám, hogy "az élet értelme nem ez az alkotás, hanem a "fiúk"..."- azért fontos számomra, hogy társ legyen mellettem.

A szellemi-énemről, alkotásról sosem tudnék lemondani. Az én magam vagyok. De a társam más kategória. Épp olyan fontos, csak másképp. :)

A végét még mindig nem értem, ránk értetted-e vagy általánosságban?

"jó kérdés, nem igazán, bár még válhat belőlem karrierista. attól függ hogy értelmezzük. vannak emberek, akik tapasztalataik által oda jutnak, hogy az élet értelme a munka, vagy inkább az alkotás, és nem a nők."

Igen, a férfiak közül a legnagyobb "tehetségek" kétségkívül lemondtak a nőkről, sokuk egyáltalán nem foglalkozott velük. A "csajozós" férfi és a "zseniális" férfi nem véletlenül külön kategória.

Voltak azonban, akik épp hogy összehozták ezt a kettőt. Alkotásuk, életük értelme lett a "nő"- ihletük, múzsájuk. Viszont nem szeretnék ennyire elkanyarodni.

Ha hétköznapi értelemben közelítjük meg a "karrieristát", már kifejtettem az álláspontomat.

Vegyünk egy vállalkozót, vagy üzletembert, aki állandóan úton van, nem tud a párjával, gyerekeivel foglalkozni. Túlzott mértékben ez egyik nemnél sem egészséges (hacsak nem egyedülálló, és felszínes kapcsolatokra törekszik).

Ezért próbálok én is valamiféle egyensúlyt kialakítani. :)

Kérdező: el fogod cseszni. Nálam is cseszték el sokan. Szimpatikusnak találtam őket, még vonzónak is.

De pár éve már úgy voltam vele, hogy kapásból elvágta magát nálam az illető, ezzel az "idióta" dumával, hogy a csajok a pénzes pasikra hajtanak. Belefáradtam. Komolyan, szinte belehasított a fejembe a fájdalom, hogy hiába a több év magyarázat, újra és újra előjönnek ezek a buta sztereotipiák egy önálló, független, anyagilag jól álló nővel szemben is, és előjönnek a kapcsolat során is (vagyis előjönnének).

Na meg a másik, hogy mindenki olyan nagyon "férfias" akar lenni, még az aranyos, vonzó fiúk is... holott nekem úgy lennének jók, ahogy vannak..

A mostani (remélhetőleg már végleges) partnerem igazi felüdülés, mert soha nem hozódnak fel ezek a nembeli kérdések, a nemeken való problémázás. :)

Azt hiszem, nem is a nagyon előnyös külseje, hanem ez a legjobb benne. :)

Mármint nálam is EZZEL cseszték el sokan.

Amikor kezdődött a kapcsolat, vagy kezdődött volna, és az addig vonzónak tartott, minden szempontból megfelelő férfi közölte velem, hogy azt hitte én a "pénzes, "férfias" (mármint "úgy" férfias) pasikra hajtok"- én, aki fényévnyi távolságokra van ettől és még ezt sem vette észre.

Hát, mennyi esélye lett volna, hogy valaha is igazán megismer? :)