Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tesznek a magányosak semmit annak érdekében, hogy legyen párjuk?
Most itt azokra gondolok akik itt panaszkodnak, hogy "jaj! Nincs barátnőm/fiúm! Most mi lesz velem?" Közben egymásra mutogatnak újjal, hogy ez meg az a hibás. Jó! Lehet, hogy a hiba a másikban van (néha), de azzal semmi sem fog megoldódni, hogy egymást becsméreljük, hogy "ez ilyen casanova, az meg milyen r*banc". Miért nem tudnak eldugulni a magányosak és tenni valamit annak érdekében, hogy megváltozzon az életük? Jó! Tudom nehéz, meg a TV sokunkra van negatív hatással, mint pl. a nők pénzéhesek meg hasonlók, de ezt én magam mondom, magányosan, hogy NEM MINDEN nő az, és NEM MINDEN férfi akar mindennap vagy minden héten cserélni a nőjét.
Na szóval én egy 21 évesen itt vagyok magányos, de nem sírok, hogy "jaj! A nők annyira gonoszak velem, hogy nem akar senki járni!" Közben meg ki se dugom az orromat itthonról. Akkor mi a fenét várjak magamtól?
A lényeg, hogy nem fog magától bekopogtatni a "szőke herceg, ill. a vörös démon" (Kinek mi az ízlése :P)
Tenni kell, hogy összejöjjön a párkapcsolat, és nem mindig másban keresni a hibát, és nem mindig mutogatni a másikra, hogy ő a hibás, mert a semmiből, csak semmi lesz.
válasza:Te már kimondtad magadban az ítéletet, nem hiszem, hogy ezek után -mondjak bármit-változtatnál rajta.
Az én dolgom, hogy kezdeményezzek, a lányoké , hogy viszonozzák és ennyi. Nincs viszonzás már hosszú évek óta és akkor legyek elégedett, hipermagabiztos, stb...
legalább az esélyt adnák már meg! És ez a tehetetlenség-duma. Ugyan mi a francot tehet az ember, ha nemet mondanak neki? ezt mond már meg professzor!
De tudom a választ, nézz magadba, gyakorolj önkritikát, keress megfelelő lányokat, ne nyavalyogjál itt! Ugye?
válasza:Utolsó:
Na ácsi ácsi!
Nem azt mondtam, hogy biztosan összejönne, de ha meg se próbál érte tenni semmit, akkor ne itt panaszkodjon, hogy nem sikerül. Aki meg próbálkozik, és azért nem sikerül neki összejönni, az legalább úgy hajthatja le a fejét este, hogy :Igen. Mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy legyen barátnőm/pasim, de aki meg sem próbálta az könnyedén tud erre meg arra mutogatni.Igen. Sz*r a helyzet mindkét oldalról, de még egyszer kihangsúlyozom: Tenni kell érte (vagy legalább megpróbálni), hogy az ember párkapcsolatot tudjon kialakítani.
válasza: válasza:nem, kérlek szépen. Ha hímnemű vagy, akkor neked (és persze nekem is) kuss van! Mi gránitból vagyunk, minden lepereg rólunk, akármilyen paraszt is velünk valaki, azon is csak röhögünk.
Szóval, nem is vagyunk emberek. Mutatjuk kifelé, hogy minden rendben van, semmi nem tud megingatni, aztán egy nap megtalálják az embert egy kötélen lógva és mindenki siránkozik, hogy vajon miért tette, ez érthetetlen.
Remélem, érted az iróniát.
34.-es:
Nem érted mit akartam mondani.
Aki tett is valamit azért, hogy legyen valakije azt persze meg lehet érteni, hogy elkeseredett, meg sz*rúl érzi magát, ez természetes.
Én azokra értettem, hogy ne itt keseregjenek hanem legalább PRÓBÁLJÁK MEG, hogy találjanak valakit, minthogy egész nap itt sírnak és rínak, hogy nem lehet ő soha boldog. Először le kell tenni valamit képletesen az "asztalra". Még egyszer mondom, aki legalább megpróbálta, az sírja ki magából a fájdalmat, de aki még nem is tesz érte semmit, hogy talán...esetleg...összejöjjön valaki az ne itt sírjon, és ne abban élje ki magát (legyen az férfi vagy nő), hogy 2 kézzel mutogat a másik nemre, hogy biztos a másikban van a hiba, mert a semmiből csak semmi lesz.
válasza: válasza:Abban egyet értek veled, hogy igen, meg kell próbálni. Akinek tényleg csak az a baja, hogy nem mer kezdeményezni, az tényleg ne siránkozzon, mert nincs alapja. A belső tulajdonságokon lehet és néha kell is változtatni. Akik próbálkoznak, de aktuálisan a padlón vannak, nekik meg azért kell tanácsot írni, mert (ha a saját példámból indulok ki) ezek a tanácsok segítenek nekik, de nem azonnal. Nálam legalábbis mindig van egy reggel, amikor úgy ébredek, hogy igen, ma jókedvű vagyok, és semmi nem állít meg. Na, milyen tanácsokat is kaptam, hátha azokat betartva több az esélyem. Bár amikor padlón voltam, tuti mindegyikre azt mondtam, hogy hülyeség vagy hogy úgy sem működne.
Abban is egyetértek, hogy nem szabad ujjal mutogatni a másik nemre. Én pl. sosem haragudtam ezért a lányokra, tisztelem őket és a véleményüket, inkább mindig megpróbáltam magamban keresni a hibát (ez viszont lehet, hogy rossz irány, mert ezzel csak magamat ástam mélyebbre.) A másik nem hibáztatásával az ember elhárítja magától a felelősséget, és ez segíthet abban, hogy az élet más területein legalább megmaradjon az önbecsülése.
Elhiszem, lehet hogy nem éltem át hasonlót de értem a problémát, de te legalább elmondhatod magadról akármennyire nem sikerült, hogy "én (vagyis te) megpróbáltam", ha nem is jött össze, de azt is meg kell érteni, hogy akármennyire is felszínes ez az elcseszett világ, akkor is próbálkozni kell, mert ha az ember nem próbálja meg, akkor életében az fog a szeme előtt lebegni, hogy "mi lett volna ha megpróbáltam volna?". Lehet pofára esik, de legalább megpróbálta, és legalább nem vakon vagdalkozik, hogy mégis a másik a hibás, meg hasonlók. Ugyan így van a munkahellyel is. Valakinek összejön, valakinek nem. Ha nem is próbálkozik, hogy találjon még egy egyszerű állást is, az ne csodálkozzon, hogy nincs pénze.
A lényeg az, hogy meg kell próbálni, nem 1-szer, nem 2-szer. Igen, lehet nagy pofára esés lesz, mert a mai világba ezt látni jó sok embernél előfordul, de még egyszer mondom: "A semmiből, csak semmi lesz" ha az ember még csak meg sem próbálja. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!