Miért adják sokan fel a távkapcsolatot, amikor szerintem, ha igazán szerelmesek vagyunk valakibe, képesnek kéne lennünk hónapokig is várni rá?

A tudat??

A tudat az teljesen más mintha magad mellett tudnád őt, egy érintés sokszor többet ér 100 kimondott szónál.

"ha igazán szeretünk valakit, akkor nem érdekel hogy nincs veled, hanem elég a tudat, hogy ott van valahol és gondol rád."

Na látod, ez egy fasság. Sokan azért is boldogtalanok a távkapcsolatban, mert ezt bemagyarázzák maguknak. Egy párkapcsolatban igenis fontos a másik közelsége. Mi értelme van az egésznek, ha hetekig nem láthatod a másikat, nem érintheted, nem hallhatod a hangját, stb...

Függtök az utazástól, attól, hogy ki mikor ér rá. Féltékenység, megőrülsz, hogy a másik mit csinálhat, stb...

Csak akkor van értelme, ha előtte sokáig együtt voltatok és van kilátásotok a jövőre. Frissen belekezdeni nagy hülyeség.

Az ha egyáltalán nincs senkid sokkal jobb, ugyanis nem hiányzik, nem gondolsz állandóan rá, szóval ez is zsákutca.

Ha meg nincs senkid bármikor találhatsz egy új párt, akivel normális kapcsolatban együtt lehetsz.

Semmi értelme párkapcsolatban erőlködni, nyilván az értelmes körülményeken kívül.

"Továbbra is az a megállapításom, melyik a rosszabb tudati szinten van csak veled vagy egyáltalán nincs"

Max egy kapcsolatfüggőnek. Én inkább vagyok egyedül, mint egy rossz párkapcsolatban.

Ráadásul így bármikor találhatok magamnak egy közelit is.

Erről oldalakon át tudnék felhozni ellenérveket, de inkább nem teszem.

Alapból bele sem megyek távkapcsolatba soha! Aki belemegy az maga döntött úgy.

Aki belement az viselje el amivel jár.

Nem muszáj és nem kötelező semmi sem.