Miért adják sokan fel a távkapcsolatot, amikor szerintem, ha igazán szerelmesek vagyunk valakibe, képesnek kéne lennünk hónapokig is várni rá?

Voltam ilyen helyzetben. Nem adtam fel, sőt biztattam, hogy vállaljuk fel a dolgot, mert egy év múlva együtt leszünk, és onnantól szép lesz minden.

Az eltelt idő alatt minden egyes nap erre gondoltam, ez tartotta bennem a lelket. Újra és újra elképzeltem a pillanatot, amikor végre újra látjuk egymást. Közben a neten tartottuk a kapcsolatot, mert legyőzhetetlen távolság volt közöttünk, személyes találkozóra esély sem volt.

Teltek a hónapok. Az elején minden simán ment, de a közepe táján elromlott valami. Nem tudom mi, de egyre ritkábban jelentkezett. A mindennapi kommunikáció végül oda esett vissza, hogy egy hónapban kétszer beszéltünk csak, de volt, hogy ennyi se jött össze.

Amikor eljött az idő, hazajött, és megszűnt a távolság. De többé nem úgy néz rám, mint régen, nem hajlandó hozzámérni se, ha pedig én érintem meg, olyan arcokat vág, hogy legszívesebben elsírnám magam. Alig találkozunk, ritkábban mint valaha, és ha igen, akkor is sokszor csend van. Nem beszélünk, mert ott van a feszültség, a ki nem mondott dolgok.

Egyszerűen nem működik, és kész. Hiába álltam hozzá a lehető legpozitívabban, hiába a kitartás, mégis tönkrement a dolog.

Iszonyú fájdalom volt nélküle eltölteni azt az egy évet, és most, hogy így alakultak a dolgok, még rosszabb, mint amikor azt hittem, hogy majd minden jóra fordul. Teljesen kikészültem az egésztől, olyan nyomot hagyott bennem, amit nem tudom, valaha ki tudok-e heverni.

Néha arra gondolok, hogy tovább kellene lépni. Elfelejteni őt, és keresni valaki mást, vagy csak beletörődni a kudarcba és egyedüllétbe. De egyik sem könnyű. Én a mai napig szeretem őt, akkor is, ha nem kellek neki. Rendszeresen kommunikálunk, és így nagyon nehéz elvonatkoztatni, túllépni az egészen.

Legyen ez intő jel mindenkinek, aki azt hiszi, hogy elég az, ha szereted a másikat. A legőszintébb szerelem sem elég az élet mocsadék mivolta ellen. A világ egyszerűen úgy működik, hogy mindig minden rosszra fordul, ha tetszik, ha nem.

Talán kevés szerencsésnek összejön, de nekem nagyon keserűek a tapasztalataim.

"Sajnálom azt a lányt, akinek egy olyan férfi mellett kell lennie, aki ezt így kijelenti, hogy elmúlt a romantika korszaka meg, hogy ha nem találkoznak hosszabb ideig tuti megcsalja.."

Jajj már megint jönnek a csökött agyú beszűkült barmok...

Hol mondtam én olyat, hogy ha nem találkozunk hosszabb ideig megcsalom, te nagyon egyszerű?

És igenis elmúlt a romantika, vagy te is úgy ismerkedtél meg a pároddal, hogy hónapokig csak beszélgettetek, aztán 1 év után ért hozzá először a válladhoz?

Na ugye, hogy ti is 2 hónap után vadul keféltetek, akkor meg ne álszenteskedj itt nekem...

Ez pedig főképp nem jelenti azt, hogy ne lennék romantikus, de távkapcsolatban ábrándozni a szerelmedről nem romantikus, hanem baromság.