Hogy szakítsak a párommal, ha őszintén szeretem, de úgy érzem, nincs közös jövőnk?

Fél éve vagyunk együtt, de ennyi idő alatt kijött minden probléma. Én érzem, hogy szeret, gyakran elmondja, mennyire szerelmes belém, ölel és csókol - de ez csak az egyik oldala.

Nincs munkája és nem is nagyon keres, inkább vára, hogy a sült galamb a szájába repüljön - de közben panaszkodik, hogy szerencsétlen és semmi pénze, semmi nem jön neki össze. Ha azt mondom, erőltesse meg magát, akkor megsértődik, mert nem értem meg.

Állandóan itthon ülünk, nem megyünk, sehova. Ha náluk vagyunk, órákat rohad a gép előtt, igazi függő, én meg halálra unom magam mellette. De ezt akárhányszor próbáltam megbeszélni vele, mindig csak megígérte, hogy majd nem így lesz, de semmi nem változik. Állandóan a gép az első...

Ha valami nem tetszik,dettó. Azt mondja, hisztizek, de eszébe sem jut, hogy változtasson kicsit dolgokon.... annyira gyakran úgy érzem, hogy nem is figyel rám. Szeret, de úgy van vele, hogy úgyis ott vagyok neki, nem kell értem küzdeni, nem kell nekem udvarolni.

Nemrég megkérdezte, kiábrándultam-e belőle? Nemet mondtam, de néha úgy érzem, az agyam tudja, hogy ez így nem fog menni, a szívem meg ellentmond ennek. Mert tényleg, néha olyan boldog vagyok vele, jobban szeretem mint bárki mást, regeteg csodás tulajdonsága van, csak mellette állandóan előjön ez a rossz oldala is, amitől az önbecsülésem a béka segge alatt van.

Hogy vegyem rá magam a szakításra?