Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Mit tennétek ebben a helyzetbe...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tennétek ebben a helyzetben? Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Már 5 éve véget ért egy 4 éves kapcsolatom, de úgy érzem, hogy még mindig nem léptem túl rajta. 2 éve megismerkedtem a vőlegényemmel, szeretem is őt nagyon, de nincs olyan nap mikor nem jut az eszembe a korábbi kapcsolatom. Már 4 hónapja tervezzük az esküvőnket, de én egyre jobban elbizonytalanodok, hiszen így nem lehet(ne) esküvőt tartani. Nagyon kellemetlenül érzem magam ez miatt, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a volt párom. Még így 5 év után is emlékszem minden egyes mondatára, minden apró-cseprő dolgára. Valószínűleg az közrejátszik abban, hogy nem tudom őt elfelejteni, hogy a szakításunk, bár nem volt vihar, de bonyolult volt. Talán, ha még egyszer tudtam volna beszélni vele a szakítás után akkor ez nem lenne így. Most bárki mondhatja, hogy beszéljek vele, de ez sajnos (főleg miattam) nem lehetséges.

Teljesen tehetetlen vagyok nem tudom, hogy mit kéne csinálnom ebben a helyzetben.

Szerintetek mit tegyek?


2013. febr. 5. 10:17
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
83%
Most az a kérdés, hogy TE még mindig a volt pároddal szeretnél-e élni, vagy az, hogy csak szimplán idegesít, hogy nem tudtad lezárni a dolgot, mert a kettő között óriási különbség van.
2013. febr. 5. 10:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 Manawydan ***** válasza:
77%

Mi lett a volt pároddal azóta? Tudsz róla valamit?

5 éve folyamatosan rágondolsz vagy az esküvői előkészületek hozták elő a régi érzéseket?

Szerintem veszélyes a múltat bolygatni, de a vőlegényedet nem csaphatod be.

2013. febr. 5. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
76%
Lehet, hogy segítene, ha beszélnél vele és a helyére tudnád magadban tenni a dolgokat, DE!!! attól még sajnos ugyanígy éreznél. 4 éve vége, mi két év után ültünk le megbeszélni a dolgokat, azt hittem, így okés lesz minden, helyére kerülnek a dolgok. A dolgok a helyére kerültek, megértettük végre mi miért történt... És még mindig, a mai napig, nem telhet el úgy nap, hogy ne jutna eszembe. Egy hangról, egy illatról, egy utca sarokról, bármiről. Nem akarok így érezni, tényleg, de nem tudok mit tenni. Talán, egyszer majd jön valaki, aki feledteti velem, vagy legalább elhalványítja az emlékét. De amíg így érzek, egyszerűen esélyem sincs egy új kapcsolatra. És hogy mit csinálj? Ezt sajnos csak Te tudhatod. De a szíved mélyén szerintem már tudod is, mi lesz a vége...
2013. febr. 5. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:

Kedves első!

Látod, ezen most nagyon elgondolkoztam. Igazándiból erre nem tudok válaszolni, mert ha most felhívna, hogy újra szeretné kezdeni, akkor gondolkodás nélkül visszamennék hozzá, de tudom jól, hogy (miattam) már nem működne. Nagy általánosságban viszont inkább idegesít az a dolog, hogy szeretem a vőlegényem, de még ennyi idő után is csak a volt páromra tudok gondolni.


Második válaszoló!

Elvétve még hallok róla információkat, és már többször is mondták közös barátok, hogy szokott rólam érdeklődni, mert bizonyos dolgok miatt félt engem. A szakításunk óta volt már több kapcsolata is, de olyankor is sokszor érdeklődött utánam.

Sajnos a szakításunk óta minden nap gondolok rá, és most, hogy elkezdtük tervezni az esküvőnket egyre többet gondolok rá.

2013. febr. 5. 10:40
 5/12 anonim ***** válasza:
77%
Teljesen megertelek en is igy voltam de azt se feledd el az ido megszepiti az emlekeket... AMi akkoriban nem mukodott most sem fog nem hiaba lett vege annak a kapcsolatnak..lehet visszamennel hozza es raeszmelnel a szomoru valosagra es rajonnel,hogy egy kincset meg elhanyagoltal aki melletted van a mostani volegenyed... en akkor jottem ra mennyire nem mukodne a dolgog amikor egyszer azt almodtam ,hogy visszamentem a regihez es akkor feleszmeltem es futottam a mostani parom utan ,hogy uristen mit tettem nem kellett volna elhagynom es felebredtem nagyon orultem ,hogy csak egy alom volt es nem tortent igy ... es en is szoktam meg a volt paromrol hallani akivel 4 evet voltunk mi is egyutt de olyanokat hallok rola amik megerosotik bennem ,hogy jol vagyok en igy ahogy vagyok pedig siman visszamehettem volna de nem barhogy is eretem nem tettem legyoztem a szivem az agyammal es atgondoltam jozan esszel a dolgokat.... amugy lehet az is kozrejatszik ,hogy fiatalon jottetek ossze es sajnos abban tenyleg van igazsag ,hogy kesobb egy ilyen nagy szerelem utan nem tudsz mar ugyanolyan intenziven szenvedelyesen szeretni es kozel kerulni a masikhoz ez bizony tenyleg csak egyszer tortenik meg velunk de az ilyen szerelmek soha nem teljesulnek be...ugyhogy csak marad az emlek es elfogani ,hogy volt es mar nem lesz meg egy olyan hasonlo. remelem tudtam segiteni barmit akarsz kerdezni irj nyugodtan. udv
2013. febr. 5. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
59%

Szerintem ez egy teljesen természetes dolog.

Vannak emberek, akikhez erősen kötődünk.

Hiába szakad meg velük a kapcsolat, a kötődés emléke megmarad, és ha eszedbe jut, az agyad automatikusan hozzákapcsolja az adott érzést.


Nem, nem te érzed, hanem újra átérzed azt az érzést.

Érted a különbséget ugye? :)


Az agy úgy működik, hogy a rossz emlékeket halványítja, a jókat felnagyítja.

Ez az alap védekező mechanizmus hogy ne zakkanjon meg az ember.


Ezért érzed azt amit érzel, de ez becsapós dolog.


Néha én is féltékeny leszek ha hallom hogy az exem összejött valakivel, pedig utálom mint a fene.

Csak az agyam emlékszik rá hogy ilyenkor féltékenynek kell lenni.


Ilyen egyszerű :)

Ne hagyd becsapni magad.

2013. febr. 5. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
55%

Van ilyen. Még nem dolgoztad fel. Viszont tovább kell lépned.

Lehet, hogy furán hangzik, de pszichológus vagy kineziológus segíthetne neked.

Én egyáltalán nem beszélnék már vele, nem hiszem, hogy jó lenne feltépni a régi sebeket.

2013. febr. 5. 11:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
8%

Nagyon jól írta az 5.válaszoló. Most úgy gondolod, hogy emlékszel minden hangjára, minden apró dolgára, és mennyire visszamennél... Valamiért mégis vége lett, nem? Valamiért mégis minden hozzá fűződő szálat elvágtál, legalábbis abból, amit írtál, ez jön le. Valamiért mégis a mostani pároddal házasodsz össze, nem vele.

Valamilyen szinten normális, hiszen össze fogod kötni az életedet valakivel, és (jó esetben) örökké az ő oldalán maradsz, minden más férfit kizárva az életedből. Amikor eszedbe jut az exed, gondolj a szép dolgokra a jelenlegi pároddal, gondolj arra, hogy milyen jó lesz összeházasodni, és próbáld meg a negatívumokat megkeresni az exedben... Mert sajnos amíg a régi szép emlékek jutnak eszedbe, nem fogsz tudni tovább lépni.

2013. febr. 5. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
47%

Nyugodtan menj hozzá, ez egyénfüggő kinél meddig tart elfelejteni a dolgot.

Nekem az exem, akivel csak 1 évet voltam együtt, nem pedig négyszer annyit, még a szakítást követően kb. 7-8 évig mindennap eszembe jutott.

2013. febr. 5. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
61%

Úr isten, ez komoly?!


Egyáltalán miért kezdtél úgy kapcsolatba, hogy még nem vagy túl az előzőn? Hogy voltál képes igent mondani a lánykérésre úgy, hogy közben másra gondolsz egyfolytában?! Te nem szereted a vőlegényedet, te társfüggő vagy. Neked kell valaki, aki melletted van, de közben még az előző miatt sanyargatod magadat.


Figyel

2013. febr. 5. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!