Érzelmi válság, nagy korkülümbség, leszbikus téma. Mi a külsű szemlélő véleménye? Van így értelme egy kapcsolatnak?

A kérdés megértéséhez el kell mesélnem a kis történetemet.

Tizenöt éves voltam, amikor egy egyéjszakás kaland eredményeképp teherbe estem. Csúnya ügy, még az apát sem tudtam megnevezni. A szüleim nem engedték, hogy elvetessem, amiárt nagyon kimondhatatlanul hálás vagyok, ma már el sem tudnám képzelni az elmúlt húsz évet a lányom nélkül. Az igazság az, hogy néha nehéz lányomként tekintenem rá, hisz kategóriákkal bölcsebb nálam. Hihetetlen mély gödrökből húzott ki már egész kislány kora óta.

A férfiakkal nem volt sok szerencsém. Volt aki becsapott, volt, akit én csaptam be, utóbbi főleg az utőbbi időben történt, mert a sok csalódár után elkezdtem falni a férfiakat. Az elmúlt négy éveben csak egyéjszakás kalandjaim voltak.

Lányomnak van egy barátnője, ő 19 éves. Rengeteg időt töltött nálunk, én is jó kapcsolatban voltam vele. Egy éve nyilvánosan bevallotta, hogy kizárólag a saját neme iránt vonzódik. Meglepődtem, mert én addig buta módon csak tüsihajú, kismmellű, férfiasan viselkedő meleg nőket tudtam elképzelni, azt hittem, hogy magukra adó, gyönyörű meleg hölgyek csak a filmekben léteznek, a férfiak elkápráztatására. Amin még ikább megleppődtem, az az, hogy érdeklődni kezdtem iránta. Szerelmes lettem, sok év sorám először, egy nőbe, aki a lányommal egyidős. Próbáltam a tudtára adni apró jelekkel, de ne nem kaptam viszonzást. Végül a lányommal beszélt, aki egyébként mindenben támodatja őt. Azt kérte, hogy beszéljen velem, mennyire gondolom ezt komolyan. Így a lányom hozott minket össze! Sokat vívódtam, míg rájöttem, hogy valódiak az érzéseim. Ennek már fél éve, négy hónapja a lányom is elment szerencsét próbálni, a szerelmem pedig hozzám költözött. Boldog vagyok, mindent megkapok a páromtól és érzem, hogy ő is nagyon szeret. Teljesen felvállaltam, az utcán is bátran fogom meg a kezét.

Ami viszont nem hagy nyugodni, az az, hogy tizenhat év van köztünk. Félek, hogy ezzel tönkreteszem az életét, hogy elveszem tőle a lehetőséget, hogy a saját korosztályából találja meg élete párját. Csak jót akarok neki, hisz ő hozott fényt az életembe!

Jogosak a félelmeim? Mi a véleményetek erről a kapcsolatról?