Ti mit éreznétek, ha a párotok nem akarna a barátaitokkal lenni?

Nekem nagyon rosszul esik, hogy a férjemet hiába kérem, hogy jöjjön el pl. egy négyes "randira" a legjobb barátommal és annak barátnőjével, vagy egy jó fej haverommal, esetleg a barátnőimmel. Utóbbit még meg is érteném esetleg, mert ott lehet, hogy nem olyan sok neki való téma merül fel, de hogy a többiekre se kíváncsi, azt egyikőnk se érti. Mondjuk nincsenek is olyan barátai, akikkel eljárna, pedig már szinte küldeném, hogy lógjon együtt (nélkülem) másokkal, de kizárólag olyanokkal találkozik, akik ezért fizetnek neki. (Mondjuk velük meg -érthetetlen módon- közelebbi kapcsolatot ápol, mint én némely barátommal..) Már az ismerőseim is szóvá tették és engem is többször megbántott, hogy mennyire nem érdeklik azok, akik nekem fontosak, még 1 órára se. (Ezt ki is jelentette), és hogy nem tudom bemutatni pl. a legrégebbi barátomnak, a férjem viszont fel van azon háborodva, hogy engem ez zavar. Próbáltam túltenni magam ezen, de már túl sokszor történt ilyesmi és szenvedek ettől, mert amúgy meg nem vagyok az a típus, aki hú de sokszor, sok emberrel eljárkálna, ergo azon a kevés ritka alkalmon igazán megjelenhetnék vele együtt. Szerintem az lenne az ideális, ha mindketten tudnánk bandázni együtt és külön is.