Párom duzzog, amiért nem voltam ott anyósom temetésén. Nem érti meg, hogy a munkahelyemen nem tudtam senkivel sem műszakot cserélni. Mivel engeszteljem ki?

"És akár mekkora a munkanélküliség, nincs olyan munkahely, ami fél napra ne engedné el ilyen esetben. De ha igen, és kirúgják, akkor munkaügyi per, amit ugyan évek alatt, de tuti nyer a munkavállaló"

Ezt ne merd ilyen biztosra kijelenteni! Vannak ilyen munkáltatók sajnos... és manapság a legtöbb embert határozott idejű szerződésekkel veszik fel, úgy, hogy meg se kelljen indokolni, miért rúgják ki.

Szerencsére az én munkahelyem nem ilyen... de dolgoztam én is ilyen helyen sajnos. :S

Először is részvétem.

Másodszor le lehet pontozni, de én nem értem mire fel a temetés körüli mizéria és nem azért, mert egy szívtelen ember vagyok, édesapámat már sajnos eltemettük és minden percét utáltam a temetésnek, mert mondta a pap a beszédet és marhaság volt az egész, úgy beszélt édesapámról, hogy nem is ismerte csak amit anyuval megbeszéltek de ahhoz se tartotta magát, mert felsorolta a rokonokat, köztük a nagybátyámékat (akik a halálos ágyán sem látogatták meg és 10-15 éve személyesen se találkoztak), akik még annyira se voltak képesek, hogy a rokon oldalra álljanak a szertartáson, a pap pedig a szerető testvér jelzővel illette. Utána pedig jöttek sorban a rokonok, ismerősök, hogy milyen jó édesapám volt, mennyire jó ember volt, mennyire fog hiányozni. Mintha én nem tudnám.... Ráadásul a felét nem is ismertem és ott szorongatták a kezem, puszilgattak, ölelgettek. Nekem ugyan ott volt az akkori párom, de ha nem lett volna ott se gond, mert tenni semmit se tudott volna, max lerángatja rólam a huszadik ilyen rokon, ismerőst, a jelenléte nem jelentett semmi pluszt, nem azzal voltam akkor épp elfoglalva, hogy ott van. Viszont, hogy ott lehessen cserébe olyan túlórákat vállalt be, hogy a temetés utáni héten egyáltalán nem tudtunk találkozni, amikor ténylegesen szükségem lett volna rá, hogy ne maradjak egyedül a gondolataimmal. Én nem kértem, hogy ott legyen, magától döntött így, de azért jobban kiborultam, hogy egy hétig kb csak vegetáltam, mert otthon mindenki a szobájában sírt, depresszióba esett, és mivel teljesen különbözőek vagyunk így a támogatjuk egymást rész se működött. Vele pedig nem tudtam még beszélni se, mert reggel 7től este 10ig dolgozott utána pedig olyan fáradt volt, hogy hazament aludni, reggel pedig dolgozni, munka közben pedig nem volt ideje telefonálni.

Így azt tanácsolom, hogy légy mellette, támogasd, segítsd, szeresd. Magyarul ugráld körbe, tégy meg mindent, hogy neki most könnyebb legyen. Mert lehet nem voltak jóban, de mégis csak az édesanyja halt meg.

23 N

Nézd #31, ha végigolvasod a kérdésre adott válaszokat, azt látod, hogy az első tizenvalahány tök emberi, aztán megjelentek a tulképp tőkésvédő válaszok, amelyek azt próbálták nyomatni végső soron, hogy az embernek hiába van párkapcsolata, meg kell szoknia hogy az élete nehéz pillanataiban tök egyedül marad, mert a munka, a munkáltató...

Tisztelettel kérdem, akkor mi értelme van egyáltalán a párkapcsolatnak, a családnak, ha mindenkinek jó rabszolgaként a gazdiját kellene szolgálnia minden határon túl? Ha meg így jó, mit sírunk a népesedési statisztikán?

Hát nem kérlek, a dolog nem így működik. A dolog úgy működik, hogy persze, vannak az ember életében olyan helyzetek, amikor a rossz meg a rosszabb közt kell választania, és akkor el kell gondolkodnia, hogy ő kire számít az életében, a párjára, vagy a tőkésre? Megítélésem szerint a Kérdező sokkal inkább megcsalta, megalázta, semmibe vette a döntésével a párját, mint ha csak szex alapon tette volna valakivel...

Van egy barátom, aki az élete egy pillanatában hasonló döntéseket hozott, na az lett az eredménye, hogy ugyanazon a napon rúgta ki a barátnője és a munkahelye... igencsak tanult belőle.

31-es vagyok...

Itt ne csak ezt nézd... De mondom, hasonló helyzetben engem a munkahelyem támogatna...

De akiket nem:

Elmegy a temetésre, és kirúgják... három hónapig kapja a munkanélkülit, utána meg valami 22 ezret az önkormányzattól. Nem mindenhol könnyű elhelyezkedni. Nekem anno 4 hónap után sikerült csak, de úgy, hogy februárban tudtam, hogy júliusban meg fog szűnni a munkahelyem. Ergo 9 hónap aktív álláskeresés volt!

És nem mindenkinek vannak tartalékai, hogy ezt megengedhesse magának, főleg, ahol esetleg gyermek is van a háttérben.

"Másodszor le lehet pontozni, de én nem értem mire fel a temetés körüli mizéria és nem azért, mert egy szívtelen ember vagyok," - Bagyóca, nyilván nem vagy szívtelen, csak baromira nem érted a szitut (a Kérdezővel egyetemben), egy teljesen más helyzetet írsz le, és másból indulsz ki.

Az általad leírt sajnálatos szituban a Te legközvetlenebb hozzátartozód és szeretted az elhunyt apukád volt, meg az ott lévő anyukád, esetleg testvéreid... és egymásnak voltatok támaszai. Az "akkori párod" nyilván elment, és nyilván totál mellékszereplő volt... az ebben a kérdésben szereplő szituban meg a Kérdező párja nem tartotta a kapcsolatot az anyjával, akkor vélhetően az anyja környezetével sem, neki a temetés vélhetően nem a szerettétől való végső búcsút jelentette, hanem szembenézést egy vélhetően ellenséges környezettel és a saját belső ambivalenciáival. Na, és ebben hagyta Kérdező - akit a legközvetlenebb hozzátartozójának hitt eddig - tökegyedül... na innen lehet kiindulni a tanácsokkal...