Hogyan lehetséges, hogy a katolikusok többsége támogatja a melegházasságot?

Ismét 27..vagy nem is tudom már.

Ő..oké ez így ahogy leírta rendben van szerintem. Viszont ami nekem még mindig nem tetszik az a "műanyag család" ahogy ön leírta. Nem értem miért nem lehet normális élete annak a gyereknek akit két férfi/nő nevel fel. Egy ideig éltem kint Kanadában tanítottam ott egy iskolában és emlékszem ott találkoztam egy kisfiúval akinek meleg férfiak voltak a szülei. És a gyereket nem közösítették ki, teljesen szimpatikus rendes fiú, a szüleiről nem is beszélve végtelenül barátságosak voltak abban a 4 évben amíg láttam őket. Ez ilyen úgymond liberális országokban egészen elfogadott, nem állítom hogy mindenki elfogadja de nagyon érdekes hogy egy ilyen nyugati társadalomban felnövő gyerekek már-már szinte természetesnek vélik a homoszexualitást. Nekem mint meleg férfinak egy mennyország volt ott élni.

Valamint sokan úgy vélik hogyha meleg nők vagy férfiak nevelnek gyereket, akkor a gyerek is meleg lesz vagy leszbikus. Ez szemen szedett hazugság mert mint már mondtam akkor ennyi erővel én is lehettem volna heteroszexuális hiszen ezt "tanultam volna el" a szüleimtől.

Én tiszteletben tartom mi a véleménye a LMBT(Q) jogokról, és becsülöm is, viszont ott van még egy mondata miszerint egy nővel létre tudna hozni egy családot. Én még csak véletlenül sem tudom elképzelni milyen lenne egy nővel együtt élni sivár semmitmondó kapcsolatban összeházasodni viagrát tömve gyereket csinálni. Esetleg úgy ha ismerem a csajt és örökbe fogadunk vagy valami ilyesmi de akkor is ez így nem működik(szerintem) hiszen nincs meg a példa a gyerek előtt két szerető szülőről, akik nem csak őt de egymást is szeretik.

28, 30-as vok.

Nem mondtam, hogy nincs esélye meleg családban egy gyereknek, csak azt, hogy kevesebb. És persze, hogy jobb szerető melegek között felnőni, mint patológiás heterok között.

Egy gyermek megszületéséhez férfira és nőre is szükség van. Apára és anyára. És születésünk után is szükségünk van mindkét szülőre. Mást kapunk egy nőtől és mást egy férfitól. Akár leszbi, akár meleg párhoz kerül a gyerek, akkor vagy az anyjától vagy az apjától elszakad, legalább részben. Ezt sehogyan sem tudom jónak tartani.

A béranyákról, a spermabankról meg a hasonlókról a magam részről hallani sem szeretnék.

Tudnék nővel házasságot kötni, családot alapítani. De én sem teszem, nem véletlenül. Sem magamat, sem a család többi tagját nem lehet ilyen helyzetnek kitenni. Persze én nyílt lapokkal játszanék, tehát nem lenne önbecsapás vagy hazugság.

Egyébként a történelemben sokkal hosszabb volt az az idő, amikor a házasság, család nem érzelmeken, illetve nem a szerelmen alapult. Akkoriban a maihoz képest sokkal tartósabbak voltak a házasságok.

Gyakorló katolikusként az Egyházon belül több olyan helyen megfordultam, ahol találkozhattam igazi jól sikerült hetero kapcsolatra és szentégi házasságra épült sokgyermekes nagycsaláddal. Döntő többségük irigylésre és csodálatra volt méltó a másmilyen családokhoz képest, még akkor is, ha ők sem voltak tökéletesek.

Nem tudom, hogy miért, csak én ezt éreztem.

Ő, jó. Tehát az álláspontja az az hogy az anyától is kap a gyerek valamiféle...jellemet és ha a gyermek egy meleg párhoz kerül mint pl a kanadai kisfiú esetében, akkor ez a jellem, ez a dolog eltűnik, ill. nem kapja meg a két férfitől.

Ez lehet hogy sztereotipikusan fog hangzani, de a passzív fél, nőiesebb. Nem azt mondom hogy hosszú hajú nyávogó, de nőiesebb. Ezt úgy mondom hogy én is az vagyok és belátom hogy hiába nem nézek ki úgy mint egy "tipikus" passzív sokkal nőiesebben viselkedem, vagy hát nőiesebb a felfogásom. Én úgy gondolom hogyha egy meleg kapcsolatba bekerül a gyerek, akkor az aktív féltől, megkapja az apai gondoskodást, a passzívtól pedig a gyengédebb "anyai" gondoskodást. Aki ezt magára vette, attól bocsánatot kérek nem akarok általánosítani és a passzív meleg férfiakat nőként beazonosítani hiszen én is passzív vagyok.

Nekünk meleg férfiaknak két lehetőségünk van arra hogy gyerekünk legyen: A béranyaság, és az örökbefogadás.

Én special az örökbefogadást tartom helyesnek. Mert iszonyú belegondolni abba hogy az a nő megszülte a gyerekét és utána elveszik tőle. Az örökbefogadással viszont jót teszünk a gyereknek hiszen végre szerető családra lelhet.

A leszbikusoknak ott van a spermabank/spermadonor és az örökbefogadás.

Itt viszont a spermabank/donor az előnyösebb, mert hát nőként megszülheti a saját gyermekét.

És hát az hogy a gyermek részéről ez mennyire előnyös, hát őszintén szólva nem tudom. Szerintem ugyan annyi eséllyel indul mint egy heteroszexuális kapcsolat szülötte. Végül nem tudom mi lett azzal a fiúval hova ment tovább tanulni, de amikor legközelebb kiköltözök akkor biztosan utána járok és remélem nem okoz majd csalódást. Mert persze a saját igazamat védem.

Anyámat nem tartom nőietlennek vagy férfiasnak. Apám sem nőies vagy férfiatlan, főleg nem külsőre. Mégis anyámtól kaptam a több szigort és apámtól a több gondoskodást. Úgy érzem, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy én meleg lettem.

Sok meleg állítja azt, hogy egy meleg pár esetében nincs olyan, hogy női meg férfi tag. Én magam férfias vagyok, annak is szeretnék látszani és érződni. Ugyanakkor szintén férfias pasira vágyom. Ezért nem nőre vágyom, ezért vagyok meleg. Szexben uni vagyok, és uni párra vágyom. Ez estben kitől kapná meg a "női szeretetet" a gyermek és kitől a férfit?

Szerintem ha nőtől kap férfias vagy férfitól kap nőies szeretetet a gyerek, az a legrosszabb lehetőség. Attól, hogy egy ember meleg vagy leszbi, attól még nem kéne megtagadni eredeti női, illetve férfiúi mivoltát.

Igen, az örökbefogadásnak még csak-csak lehet létjogosultsága, még meleg esetben is, igaz sok kérdést vet fel. Bár tudtommal hetero pároknál is elég hosszú a várólista.

A béranyaság egy egyértelműen abszurd, vállalhatatlan dolog. A spermadonorság enyhébb dolognak tűnik, de az is necces, közvetlenül is, meg spermabankon keresztül is. Az egyik esetben tudom, hogy van gyerekem, de nem tudom, hogy hol, a másik esetben meg tudom, hogy hol, de vagy nemtörődöm vele vagy belepofázom egy másik "család" életébe. Hát ebből én nem kérek. A háromszülős család meg ugyanolyan abszurd, mint a háromszemélyes párkapcsolat. Ebből sem kérek.

A magam részéről egyébként úgy tervezem gyermekek közelébe kerülni, hogy a nővérem immár 4 gyermekes családja mellett leszek aktív nagybácsi.

Hajjaj most megfogott.

Ez a nőies férfias dolog, jó tegyük fel hogy a meleg pár uni. Talán rosszul fejeztem ki magam, a lényeg amiben én "hiszek" hogy egy meleg kapcsolat is lehet olyan jól működő gyerekkel mint egy hetero, mert szerintem a kicsi így is úgy is megkapja azt a szeretetet, az hogy milyen formában már részlet kérdés és itt még nem is említettem az extrémebb eseteket.

Ha nekem lesz is esetleg férjem valamilyen "égi csoda" folytán és vállalnánk gyereket biztosan szeretném. Nem a vér szerinti kötődés a lényeg, és nem az alapján fog a gyerek apának szólítani. Hanem az alapján hogy én neveltem őt, és én voltam ott minden fontos eseménynél az életében.

Jogom van, vagy is kellene hogy jogom legyen egy gyerekhez akit szerethetek, hogy ne legyek magányos, teljes legyen az életem. Nekem is vannak bátyáim és nekik is van családjuk nem akarok...úgymond lemaradni olyan életet szeretnék mint amilyen az övék és ezért igenis harcolni fogok. Mert rendes, gondoskodó környezetet biztosítanék a gyerekemnek és ugyan úgy szeretném mint a szüleim engem.

Szerintem lényegében értjük egymás álláspontját és talán nem is vagyunk olyan messze egymástól.

Mint már mondottam, a homoszexualitás nem ok, hanem okozat.

Foglalkozni kell a melegséggel, a meleg egyénekkel, de általános receptek helyett inkább minden meleg embernél egyedileg érdemes vizsgálni, hogy változtatható-e az állapota, és ha nem, akkor hogyan képzeli el az életét, és az mennyire, illetve hogyan fogadható el.

Viszont az okokat nagyon helyre kéne tenni. Ezek szerintem a Gender elmélet, az erkölcsi liberalizmus, a szexuális forradalom és hatása, értékrend nélkülinek nevezett nevelés, stb. Ezek nagyon rossz irányba viszik a világunkat.

Nem kell megkérdezni a pingvinpárt, elég, ha bemutatod őket nekem.

Az állatvilágban jól működnek a dolgok. Előfordulnak ugyan deviáns vagy beteg egyedek, de ők nem képesek a szaporodásra. Ott nincs mesterséges megtermékenyítés.

Meleg mindig voltak, ezt tudjuk, főleg a művészek körében. Ma is ott vannak a legtöbben. De tudomásom szerint a történelmi időkben a dolgok másként mentek, mint ma. Valahogy mintha világosabbak lettek volna határok és a kompetenciák. Itt most nem emberek kombetenciájára gondolok, hanem a szerelemére, a szexualitáséra, a házasságéra, a családéra. Például senki nem nevezte házastársának a szeretőjét. Nem nevezték családnak azt, ami nem volt az. Az nevelte a gyereket, aki megszülte. És így tovább.

A tudományos forradalom előtt nem volt lehetőség elszakadni a természettől. Mindent úgy és akkor kellett csinálni, ahogyan a természet diktálta. A mezőgazdaságra, a családi életre és a nemi szerepekre is igaz volt ez.

Nem agyaltak az emberek ennyi mindenen és nem találtak ki ennyi hülyeséget, mint ma. Nem is volt ennyi bajuk.

Mindig is voltak melegek, de sokkal kisebb arányban, mint ma. És a fent említett dolgok nem csak a melegséggel függenek össze, hanem sok minden mással is. Csupa identitászavaros emberrel vannak tele a pszichiátriai osztályok. És ez igenis összefügg a liberalizmussal. Mert ez biztatja arra az embert, hogy hagyjon mindent nyitva a gyerek előtt. Ez vezet oda, hogy se talaja, se gyökere ne legyen a gyereknek. Olyan értékrendje sem lesz, ami ellen kamaszként lázadhat.

Nem az a bajom, hogy vannak vagy voltak női egyenjogúsági mozgalmak, hanem az, hogy az egyenjogúsági törekvések egyenszerepűségi törekvésekbe csaptak át.

A pszichológusoknak ez jó, mert sok a kuncsaft, de másnak ez nem jó.

Amíg a természet rendjéhez is meg kinyilatkoztatott rendhez is igazodtunk, addig nem volt szükség pszichológusokra. Ez nem olyan régi tudomány, és az sem véletlen, hogy az első betegek az arisztokrata osztályokból kerültek ki.