Mit tehetnék? Nem tudok és nem akarok élni nélküle!

Egy éve ismertem meg az illetőt, jártunk két és fél hónapot majd szakítottunk. Akkor is nagyon szerettem, viszont csalódott bennem (a tudtán kívül az exemmel találkozgattam és nála is aludtam többször, és ez kiderült, de több ok is volt amiért csalódott). Másrészt meg azt mondta nem érzett igazi szerelmet.

Mióta szakítottunk minden nap rá gondolok, azóta többször is volt hogy megismerkedtem másokkal, de velük az első tali után ugyanúgy szerelmet éreztem, de ez hamar elmult, csak fellángolások voltak.

Ma is itt fekszem az ágyamban, és fiú létemre sírok... folyton, és nem bírom. Mikor együtt voltunk is keveset beszéltünk, sok volt a szex, sokat csináltunk olyat amit ő nem szeretett volna, szinte mindent elrontottam amit csak el lehetett, túl önző voltam, átvertem.

Most bármit megtennék hogy vele lehessek, és tényleg BÁRMIT... folyton az jár az eszembe hogy nem akarok élni, minek élni nélküle, egyszerűen nem vagyok képes jól érezni magam ha nincs mellettem.

Ő is szerelmes valakibe már egy ideje, de sajnos az nem én vagyok. Nem tudom ki az de ahogy eddig látom nem lesz köztük semmi. Mit tehetnék hogy bizonyítsak neki hogy megváltozom? Ő olyan ember hogyha egyszer valakiben csalódik az egy életre el van ásva, és nem tagadom, nem vagyok megbízható ember, de képes lennék az lenni vele. Őt egyáltalán nem érdeklem, talán csak egy kicsit szánakozik vagy ilyesmi,d e semmi több, rajta kívül mindenki olyan könnyen belém szereted de nekem csak ő kell... mégis mit tegyek?

Öngyilkosságon sokat gondolkodom, de azzal a családomnak okoznék nagy fájdalmat, viszont ha így megy tovább előbb-utóbb időszerű lesz a dolog, folyamatosan romlik a lelki állapotom, az iskolában is rosszabbul teljesítek azóta, meg minden téren egyszerűen nincs ki motiváljon hogy tegyek valamit. Próbáltam már sok mindent, de csak egy lehetőséget látok mostmár, elfelejteni nem tudom, valahogy vissza kéne szereznem és mindent megadni neki :/