Valaki megtud győzni arról hogy a nők logikus lények?

Na igen jól összefoglaltad.

Bár én ezekbe a dolgokba belevenném a félelmet és az akaraterőt.Ha valaki egy gyengébb jellem , azt könnyebb elnyomni és hiába van tisztában azzal , hogy mit kéne tenni , de kellő akarat nincs meg ahhoz , hogy tegyen egy jobb életért.Egyrészt , mert fél az újtól ( az én esetemben talán attól , hogy egyedül marad , hiába nincs így) a másrészt meg beletörődhet abba , hogy ez juttott , ezt érdemli stb.

Ez mondjuk a népesség nagyrészére igaz jelenleg.

Lehet a nők is logikusak valahol (ezen a téren is)csak egyszerűen olyan bonyolult módon azok , amit a jelenlegi tudomány nem tud feldolgozni.

Előző voltam.

Nektek miért jó, ha fáj? Sok itt az olyan kérdés, hogy nem kelleksenkinek, de egyik sem változtatna magában, inkább kiírja 300x ugyanazt a kérdést. Ebben hol a logika? És ezt többségében pasik írják ki...

Részemről, vannak logikus döntéseim és vannak, amiket az érzelmeim alapján hozok meg. Szerintem ezzel a legtöbb nő így van.

Ha te csak annyit látsz, hogy szeretünk szenvedni, az a te vakságod és a te logikád alapján vagyunk mi logikátlanok, mert az érzelmekben nincs logika és nem is lehet irányítani. Ha azt mondod, hogy lehet, akkor hajrá és ezt tudasd a 300 egyforma kérdést kiíróval is.

Érdekes kérdés, érdekes válaszokkal:)

De előbb fussuk át a másik oldalt:) Nem egy olyan férfit ismerek, akik felrúgták a biztos, jó kapcsolatukat valakiért, akikre adott pillanatban jobban meredt... Aki később megcsalta őket. Évek múltán is bánják, és azért a bizonyosért siránkoznak. Ebben akkor mi volt a logika? Szerintem semmi. És tovább megyek, nem is feltétlenül van ezzel gond. Vagy mi a logika abban, hogy xy évekig vár valakire, mert szereti, aki nem hagyja ott az idióta pasasát? Nem hiszem, hogy az érzelmi kérdésekben logikát kellene keresni.

Nekem is volt egy olyan pasim, aki mellett szinte lenullázódott az önbecsülésem. Szeretünk szenvedni? Nem, nem szeretünk szenvedni. K....szett rossz érzés. Csak éppen idő kell ahhoz, hogy az ember megtépázott önbecsülése helyre álljon. Van akinek sikerül, van akinek nem. Nekem sikerült, de csak akkor mikor már kiölt belőlem szinte minden érzelmet maga felé. Szép lassan helyre álltam magamtól, és elhagytam. Nem számított, hogy van-e valaki más, aki vár rám, hogy kilépjek egy f.os kapcsolatból. Biztos, hogy ez nem volt logikus viselkedés külső szemlélő számára, pláne olyannak aki nem ismer. Ellenben a saját személyiségtípusomnak megfelelően teljességgel logikus volt. Emberi kapcsolatokban soha nem az eszemre hallgatok, képtelen vagyok rá. Nekem ilyen a személyiségem. Szerintem sok más nőnek is, és bármilyen hihetetlen sok férfi is elmondhatja ezt magáról. Szóval nem próbállak arról meggyőzni, hogy logikus lények lennénk érzelmi téren. Bár talán mégis. Ugye az lenne a logikus, hogy ha a velem történt eset után már csak jó emberrel, pozitív jellemvonású férfiakkal kezdenék kapcsolatot. Igen, ez így logikus, és így is tettem. Csak ehhez kell egy egészséges önbecsülés. Ami akkor kezdett megkopni, amikor az hagyott el, akiről azt hittem szeret. (Hosszú sztori, nem mesélem el, úgysem érdekel senkit:)) Egy ilyen eset után könnyen becsúszhatnak a b@romarcok az ember életébe, akik aztán könnyedén továbbmélyítik ezt az állapotot. Ennek is megvan a maga logikája:) Bármennyire nem szeretek szenvedni sok időre és nagy adag bátorságra volt szükségem, hogy véget vessek neki. Egyáltalán nincs szó butaságról. Minden más területen tökéletesen menedzseltem az életem előtte is és utána is. Számomra abban nincs semmi logika, hogy ha valaki tapasztal valamit, és azt ennyire leegyszerűsíti mint ahogy azt itt egyesek teszik. Mert biztos minden fekete vagy fehér. Ugye milyen logikusnak tűnik? Pedig mégsem az, mert ettől azért összetettebb egy személyiség, nem mindenki egyforma.