Van itt olyan férfi, akinek a barátnőjét molesztálták gyerekkorában? Mennyire nehéz/megterhelő számotokra egy ilyen lánnyal kapcsolatban élni?

Épp nem arra gondoltam hogy villamoson egy idegen rácsap a fenekedre, hanem ennél jóval komolyabb sztorik.

Leülök egy asztalhoz 4 nő mellé, abból kettőnek biztosan van erről egy sztorija és el is akarja mondani. Már tudom előre mikor jön a molesztálos sztoris beszélgetés egy kapcsolatban.

Hangsúlyozom, szó nincs róla hogy valakit is megbántsak akivel ilyen valóban történt, de hogy ennyi nőnek az életét kiséri ez végig azt én ma már kétkedve fogadom.

Szerintem akkor is lehetséges, csak nincs rendőrségi ügy, nem kürtölik világgá, mert szégyenlik magukat, holott nem kellene. De ez meg lehet változtat a viselkedésükön is 1-2 helyzetben, így fontos kapcsolat szempontjàból, hogy elmondják a párjuknak.- bár ismerek olyat, aki ezt nem tette meg szégyenérzete miatt, ami már baj....

Annyiban talán jó, ha elmondják, mert akkor biztosan komolyan gondolják, és őszinték veled.

"Leülök egy asztalhoz 4 nő mellé, abból kettőnek biztosan van erről egy sztorija és el is akarja mondani. Már tudom előre mikor jön a molesztálos sztoris beszélgetés egy kapcsolatban."

Ez meglepett, sajnos több hölgyismerősömről is tudok bizalmas barátnőként, akit zaklattak, molesztáltak, és pont, hogy nem beszélnek róla, még nekem sem nagyon, nemhogy párnak, vagy bárkinek.

Én úgy veszem, hogy engem sohasem molesztáltak. Soha senki sem csapott a fenekemre, durva beszólás sem volt soha.

Ennek ellenére van két történetem gyerekkoromból. Kb. 8 éves lehettem, ültem a játszótér egy viszonylag félreeső padján. Mellém ült egy huszonéves férfi, megszólított, és megkérdezte láttam-e már ilyet? És elővett egy kisalakú könyvet, amiben fekete fehér rajzok voltak szexuális pózokról. Olyan káma-szúrta illusztrációk könyv féle. Én még kicsi voltam, nem gondoltam semmit a képekről, nem is értettem őket. De azt érzékeltem, hogy az egész szituáció furcsa. Aztán el akart hívni valahová, ami végre beindította a belém nevelt vészharangot. Mondtam, hogy haza kell mennem, és eljöttem. Egy ujjal sem nyúlt hozzám, nem volt agresszív, és nem is jött utánam.

A másik eset pár hónappal utána történt, mentem haza a kis utcán, ahol laktunk. Már kb. 80 méterre volt a házunk. Szembe jött egy férfi. Senki más nem volt az utcán, ez egy csendes környék. A férfi megállt, eltolta a cipzárt a nadrágján, élővillantotta a farkát, és megkérdezte, hogy az enyém is ilyen szőrös-e. Mondtam, hogy "Nem." és mivel megint csak a szituáció furcsasága csapott meg, meg sem állva kikerültem és hazamentem. Nem szólt utánam, nem is próbált megállítani.

Kisvárosban laktunk, lehet, hogy ugyanaz a férfi volt. Nem tudom, mert rossz az arcmemóriám. Soha nem beszéltem erről a két dologról, sem a szüleimnek, sem másnak. Csak évekkel később értettem meg, hogy miről is szólt a dolog, de addigra már évek teltek el. Semmilyen lelki sérülések nem lett emiatt. Azért kiváncsi lennék, hány másik kislány futott össze vele a környékről, kétlem, hogy én lennék az egyetlen.

Mint mondtam, én úgy veszem, hogy engem soha nem molesztáltak. Gyerekkoromban összefutottam egy kreténnel, aminek semmi kihatása nem volt az életemre, és ennyi. Ugyanakkor ha valaki ezt így olvassa, valószínűleg a történtek bőven kimerítik a molesztálás fogalmát. Szerintem sokkal több ilyen eset van, mint gondolnánk.

35N