Miért csak a filmekben léteznek igazán romantikus férfiak?

# 10

Semmilyen szinten nem függ össze a külsővel az, hogy ki mennyire romantikus. Tapasztalat. :)

# 16

Ez egy egész korrekt komment ebben a témában, ezért reagálnék rá, ha nem gond.

Nem kezdem el fejtegetni, hogy én nem vagyok olyan, mert ezek most úgyis csak szavak, szóval inkább annyit mondok, hogy én is látom a nőtársaimon azt, amit leírsz. Például mostanság a saját fülemmel hallottam,ahogy az egyik csoporttársamnak a legfontosabb közlendője az volt a fiúról, akivel randizik, hogy majdnem 2 méter magas, izmos kosaras...

Meg rengeteg lánynál érzem azt, hogy durván válogatnak - ami nem lenne baj - csakhogy ők idióta szempontok szerint válogatnak. Csomó fiút kikosaraznának szerintem csak azért is, mert tapasztalatlanok a szexben/a kapcsolatok terén, amire tapasztalatból mondom, hogy ostobaság. és még rengeteg ilyen irracionális, felszínes dolgot fedeztem fel náluk, reggelig tudnám sorolni!

Viszont lenne hozzád is egy kérdésem, mert megakadtam egy mondatodon.

Méghozzá ezen:

"akkor mégse elég nekik egy átlagos pasi."

Miért kellene bárkinek is egy olyan pasi/nő, akit csak átlagosnak tart?

Nekem soha nem kellett volna olyan, akiben nem látok semmit, amiben különleges nekem... Ezt akár külsőre, akár belsőre értem! Az viszont egy másik szitu, hogy mások átlagosnak/átlag alattinak látnak valakit, én viszont nem, ilyen esetben csak a saját véleményre érdemes hallgatni.

Pl. a barátom számomra a leghelyesebb, és belsőre is a legjobb, legaranyosabb pasi az egész világon, viszont előttem még soha nem volt barátnője, elutasították, valamint azóta sem nagyon tapadnak rá.

Legalább megmaradt nekem... :)

#17: Köszi, és természetesen nem gond, azért is van ez a fórum.

Az átlagosság... Hát egyrészt pont a lányok mondogatják sokszor, hogy nekik elég egy átlagos pasi, aztán mégse így van a legtöbb esetben. És szerintem ez úgy van, hogy első pillantásra átlagosnak tűnhet valaki mondjuk külsőre, de ha jobban megismered, akkor rájössz, hogy nem az, és akár meg is szépülhet a szemedben, vagyis nem fogod átlagosnak látni. Vagy az is lehet, hogy a többség átlagosnak tartja őt, de te kapásból nem átlagosnak látod, mert ez is egyénfüggő. Pl. az én életemben is volt olyan lány, akit valószínűleg átlagosnak tartottak külsőre, engem viszont elsőre megfogott, és gyönyörűnek láttam őt. Szóval ezt az átlagos dolgot így kell érteni.

Sokszor sajnos nem lehet megérteni, hogy a lányok mi alapján válogatnak, mert semmi magyarázatot sem kapsz. A másik lehangoló dolog az, hogy még sokszor azok is igazán durván válogatnak, akik előtte nyafogtak, hogy "jaj, senki rám se néz, x ideje egyedül vagyok (esetleg: soha nem volt senkim)" stb., és ezt valahol képtelen vagyok megemészteni. 29 vagyok, soha nem volt senkim, különböző okokból (pl. betegség, amit szégyelltem), de igyekeztem rendbetenni az életemet, próbáltam és próbálok ismerkedni, mindhiába, mert a végeredmény ugyanaz. Sokszor még odáig se jutok el, hogy megismerjenek, és úgy mondjanak ítéletet, a múltkor pl. kimondottan bunkón rázott le egy lány. Nyilván nem vagyok tökéletes, meg azért tudtam, hogy nagy valószínűséggel nincs esélyem egy 10/10-es nőnél - és amúgy sem a cicababák jönnek be -, ezért rendszerint átlagos lányoknál szoktam próbálkozni, de eredménytelenül, mert hiába szeretnék valakit elhívni egy kávéra vagy sütire, hárítanak, vagy bunkó módon hallgatnak. Komolyan mondom, sokszor érzem azt, hogy fel kellene adnom, mert semmi értelme, pedig szerettem volna családot, társat, de erre egyre kisebb az esély. És képtelen vagyok elhinni, hogy még véletlenül sincs senki, aki ne látna bennem valami jót, valami különlegeset. Az átlagosnak tartott lányokban bíztam, hiába, meg tényleg esélyt adtam volna problémásabbaknak is. Most már tényleg nem tudom, kiknél próbálkozhatnék. Persze nincs semmi baj azzal, ha valaki normális szempontok alapján válogat, de nem vagyok bunkó, külsőleg sem vagyok talán annyira iszonyatosan ronda, nem vagyok buta, vannak életcéljaim, van önálló véleményem, nem vagyok bulizós, nincsenek káros szenvedélyeim (jó, elismerem, hogy inkább csendesebb és otthonülősebb típus vagyok, de néha elmegyünk pl. sörözgetni), csak jobban esne, ha nem kellene csalódnom az állítólag normális, nem nagyravágyó lányokban.

Sajnos #17 jól leírta: a nők nem az átlagosat keresik!

Ez genetikailag beléjük van kódolva: csak a kiemelkedő érdekli őket!

A legjobb lenne persze a törzsfőnök... de ha az nem jön össze, akkor megelégednek egy "kisfőnökkel" is.

De az átlagos nem kell nekik!

És - mivel kitágult a világ a tv-vel és az internettel - sajnos nagyon könnyen találnak főnököt - az nem számít, hogy ha pl. nem elérhető. Akkor is utána vágyakoznak - és magasról fütyülnek azokra, akik körülöttük vannak.