Aszexuális vagyok nem érdekelnek se a pasik se a lányok. Miért vagyok ilyen ridek az emberekhez? 26/L

Nem kell "meggyógyítani".

Ha így szereti az életét, ha nem szenved attól, hogy aszexuális (vagy annak tartja magát), akkor semmi gond.

Ez nem egy betegség...

Én is aszexuális vagyok, és eléggé elkeseredett sok szempontból. Valahogy mindenki azt mondja, hogy nem biztos, hogy az vagyok, pedig én magam nagyon jól tudom, hogy nagyon is az vagyok. Nem hisznek nekem. Egyszer már egy másik aszexuálistól is kaptam beszólást, mert szerinte csak szex undorom van. Igen, lehet, hogy az is van, de nem az volt hamarabb. Valójában én mindig is ilyen voltam, de nem értettem magam, és belementem egy olyan kapcsolatba, amibe nem kellett volna, és utólag tudom, hogy hülye voltam. A „srác”, habár azt mondta először, nem baj, ha nem tesszük meg, később már egyre jobban csak a szex érdekelte, majdnem megerőszakolt, mert én nem akartam azt, és folyton erről beszélt, azóta pedig csak undorítónak találom az egészet. Előtte meg csak szimplán nem érdekelt a dolog, nem akartam kapcsolatot sem. Igazából, amióta biztos vagyok abban, hogy aszexuális vagyok, én ennek örülök, bár ezt a legtöbb ember úgyis furának gondolja, de így van. Egy dolog zavar, hogy tudok szerelmes lenni, vagy kedvelni valakit, emiatt sokat szenvedek, pedig egyáltalán nem akarok senkivel lenni. Most is van valaki, akit nagyon kedvelek, kivagyok emiatt, és éppen azért, mert utálom, hogy ezt érzem, pedig nem akarok tőle semmit. Mégis féltékeny vagyok. Nagyon. Nem tudok senkivel erről beszélni, és ez még inkább kikészít. A srác tudja, hogy aszexuális vagyok, de szerintem nem nagyon hiszi el, meg különben sem beszélhetek neki erről, mivel éppen őt kedvelem! Habár lehetséges, hogy valamelyik nap kibukik belőlem a dolog, mert pár napja eléggé padlón vagyok emiatt. Persze, úgy mondom meg neki, hogy hozzáteszem, nem akarok semmit tőle.

Sajnos az emberek többsége úgy érzi, muszáj beszólni a másiknak. És tényleg nem érzik át a másik érzéseit. Nem is akarják. Jobb és egyszerűbb mocskolódni. El kell fogadni, hogy nem mindenki ugyan olyan, és különben is, unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyan olyan lenne. Nem hiszem, hogy minden válaszoló szeretné mondjuk a focit, az olvasást vagy a musical előadáskora való járást. Na és? Senki nem szól meg ezért titeket. Akkor nektek miért kell megszólni a másikat, ha ő éppen nem szereti a szexet, ami szintén csak egy tevékenység. Nem kötelező mindenkinek csinálni, szeretni. Nektek, sőt, senkinek nem lesz attól hátránya, ha egy idegen nem csinálja, ti attól megtehetitek. Nem kell attól utálni senkit, lenézni vagy undorodni tőle, mert valamiben más. És ha ti lennétek ugyan ebben a helyzetben? Különben meg, én személy szerint az olyanoktól undorodom, akik annyira oda vannak a szexért, és nem értem meg, mit lehet azon szeretni, meg mi természetes azon, vagy egyáltalán miért nem érzitek kellemetlennek… mégsem szidok azért senkit, nem szólok meg senkit, csak mert ő szeret valamit, amit én nem. Elegem van, hogy folyton beszólások jönnek mindenkitől, ahány kérdést itt elolvastam az aszexualitásról, vagy esetleg máshol, mindig vannak olyanok, sőt a legtöbben olyanok, akik negatívan válaszolnak. Napok óta azon gondolkodtam, hogy kiírjak-e egy kérdést azzal kapcsolatban, amit érzek jelenleg, de nem, nem írok ide semmit, mert úgyis a beszólást kapnám, a mocskos szavakat, nem értenének meg… És azt ki mondta, hogy egy aszexuálisnak annyira jó, hogy az? Engem tényleg nem zavar, viszont lehet olyan is, akit meg igen. Ez nem betegség, nem lehet gyógyítani, és sokan nem is akarják, hogy segítsenek nekik, mert nem akarnak változtatni. Ez nem olyan, hogy az orvos majd meggyógyít. Egy halálos beteget sem lehet meggyógyítani. Bár ez lehet nem a legjobb példa… Mindegy, a lényeg, hogy legyen már elfogadva végre, hogy nem csak heteroszexuálisok vannak a világon!!! Sajnálom, hogy ilyen hosszú választ írtam, bár még tudtam volna mit írni, de hirtelen ez kibukott belőlem, ahogy elolvastam az előző válaszokat.

L/22

# 22:

Tőled is megkérdezem akkor. Pszichológus vagy pszichiáter állapította meg nálad, hogy aszexuális vagy, vagy te magad? Mert ha ez utóbbi, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ez áll a háttérben.

Egyébként ha aszexuális vagy, akkor miért szenvedsz? Ezt nem értem egyáltalán... Szerintem más problémád van...

Mi, az hogy megállapította???

Utolsó, felejtsd már el ezt a hülyeséget!!!

Rólad pszichológus megállapította, hogy heteroszexuális vagy? Mert ez esetben lehet, hogy csak azt gondolod...

Nem vagyok aszexuális, de kiakaszt, ahogy ezt pár ember kezeli, főként, ha ilyen baromságokat mond, hogy a pszichiáter kell, hogy megállapítsa, hogy az adott ember milyen szexuális beállítottságú...

Ha van is bármilyen trauma a háttérben, ha nem okoz neki szenvedést a beállítottság és énazonosnak éli meg, semmi szükség arra, hogy ki"gyógyítsák" belőle!!!

# 24:

Borzasztóan tévedsz...

Szerintem meg te tévedsz, kedves utolsó...

Köszönöm 24-25-ös! :)

Én vagyok a 22-es... és komolyan mondom, már elegem van ezekből a hülye hozzászólásokból mindenhol. Honnan tudnád te azt, mit érez, mit él át egy aszexuális???

Akárki is állapította meg, mi vagyok, ez van, el kell fogadni, mert így van. Szerintem csak az a bajod, mint sok más embernek is, hogy nem tudja elfogadni, ha valaki más, meg ha nem nektek van igazatok. És miért ne szenvedhetnék? Szenvedek, mert zavar, hogy olyat érzek olyan iránt, amit és aki iránt nem kellene, mert úgysem lehet semmi köztünk, hiszen az a személy nem aszexuális. Ráadásul azért is szenvedést okoz, mert én nem akarok egyáltalán szerelmet érezni. A volt barátomat is nagyon szerettem, amikor együtt voltunk, sokat sírtam miatta, mert nem értett meg, folyton megbántott, a vége felé egyre többet, egyre komolyabban, amikor én még mindig szerettem, viszont sosem éreztem azt, hogy le akarok vele feküdni, taszított a dolog, csak miatta mentem volna bele, ami meg hülyeség alapból. És nagyon is örülök, hogy nem tettem meg vele. Életem legostobább döntése lett volna.

Többször is kedveltem, szerettem valamit, de sosem akartam semmit egyiktől sem. Van olyan, akivel még csak beszélni sem beszéltem, vagy nem sokat, és jobb is úgy. Régebben persze másabb volt ez is, mert akkoriban nem tudtam, miért nem akarok semmit senkitől, de ma már tudom. Mint mondtam, engem ez egyáltalán nem zavar, sőt örülök, hogy nem vagyok olyan, mint a legtöbb ember, nem akarok megváltozni sem, így érzem magam jól, azonban jobban szenvedek, mint egy olyan, aki nem aszexuális. Az én esetemben nem az van, mint a legtöbb emberében, akik normálisak, hogy szerelmesek valakibe, de ha az nem szeret viszont, vagy van valakije már, akkor egy ideig szenvedek, majd úgyis jön más. Egy normális ember keres valaki mást, ha annyira akar valakit, de egy aszexuális, ha beleszeret egy heteroszexuálisba, mit tehetne? Semmit... Mert nem mi választjuk meg, hogy kibe szeretünk bele. Tehát szenvedés lesz a dologból, mivel nem lehet köztetek semmi. Ott semmi nem működne. Én, ha elém állna egy olyan csavó, akire mindenki azt mondja, jóképű, meg izmos, kigyúrt lenne, a nők álma, akkor se kellene, hanem elküldeném. Lehetne meztelen is, nem éreznék semmit. Ez szerinted nem aszexualitás?? Na, tökmindegy, nem lehet úgyse meggyőzni gondolom... én viszont tudom, mi vagyok, és ez elég.

Nem látom hol tévednék... kicsit túl sok mindennapi pszichológiát olvasol kedves 72%-os...

Ha ennyire törődsz az emberekkel, fogd már fel, hogy 1) nem adunk senkinek se távdiagnosztikát 2) figyelembe vesszük, hogy leginkább ő ismerheti önmagát...

Persze sok oka lehet annak, hogy valakit nem vonz a szex, többek között lelki oka is, azonban még ha így is lenne, nincs szenvedésnyomás a változás irányába, mivel nem azért szenved amilyen, hanem mert a környezete nem fogadja el. Ha kéne, bár miért is kéne, neki segítség, akkor azt sem pszichiátertől sem pszichológustól nem tudná megkapni, hiszen az hiányzik leginkább, ami a terápia feltétele: a felismerése annak, hogy olyan problémája van, ami rontja az életmínőségét, szenvedést okoz neki. Max azzal tudna szakemberhez fordulni, hogy nehezen tudja elfogadni a külvilág értetlenségét...

Kedves utolsó, ne vedd zokon, hogy kitértem erre:) Ajánlom egyébként hogy célzottan keress párt, akár neten, biztos van ilyen szekció is a szokásos lmbt oldalakon.

Megint én vagyok, a 22-es :)

Kihagytam, hogy egyébként a szex nem egyenlő a szerelemmel, tehát mi is ál útjában annak, hogy szerelmes legyen egy aszexuális??

És igen, mindenki saját maga tudja igazán, hogy micsoda valójában, hiszen mindenki maga érzi ezt. Aki nem ismer, mert például a hozzászólásaimból sem fog senki megismerni, az honnan is tudhatná, hogy aszexuális vagyok-e vagy sem... Ha azt mondom, az vagyok, akkor az vagyok, kész!

És én például jártam pszichológushoz, nem éppen ezért, de jártam... És ott is hagytam nemrég, mert nem segít egyáltalán, még csak meg sem ért, nem érti a dolgát sem, és szerintem csak azért van ott, hogy felvegye a pénzt. De hogy miből gondolják egyesek, hogy esetleg nem értek én magam is a pszichológiához? Mi van, ha azt tanulok? Hmm? Elég sok mindent tudok, amit más nem, és érdekel a pszichológia is...

Nem veszem zokon :) Viszont párt tényleg nem szeretnék találni. Rajta vagyok egy külföldi oldalon, ami direkt olyanoknak van, mint én vagyok, és van is pár szintén aszexuális ismerősöm, az egyik például akart is kapcsolatot, de én meg, mivel nem keresek senkit, és nem is azért mentem oda, mondtam, hogy csak barátokat akarok szerezni. :) Most nem tudnék még egy aszexuálissal sem kapcsolatba lépni.

Jó, ha nektek ez így jó, hogy nem élvezitek a szexet, nekem aztán édes mindegy. Abszolút nem természetes ez és azért mert ti kitaláltátok, hogy aszexuálisak vagytok, nem lesztek még feltétlenül azok...

De mondom, ha nektek így jó... engem abszolút hidegen hagy, csak akkor ne siránkozzatok, hogy így rossz, meg úgy rossz, hogy senkihez se vonzódtok... Főleg meggyőzni nem kell, mert nem érdekel. Csak az önigazolás, és önmagad beskatulyázása, címkézése megy végig...

Ez hasonló, mint a kövér lányok, akik jártatják a szájukat, hogy el kell fogadni és elegük van abból, hogy mindenki bántja őket és ők így szépek, meg blablabla; aztán meg sírnak negyven évesen, hogy volt már egy infarktusuk és közel járnak az agyvérzéshez. De a lényeg, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Csak nehogy változtatni kelljen...

Normálisan válaszoltam, segíteni akartam és egyből ellentámadásba lendültök. Így nem kell csodálkozni, ha valóban bántanak titeket. A másik pedig, hogy manapság nagyon trendi lett magát az embernek aszexuálisnak hívni. Na ezt sem tudom megérteni. Fura egy világ ez.

(A pszichológusról pedig csak annyit, hogy valóban vannak rossz pszichológusok, én is ilyenhez jártam és ott is hagytam. De hallok máshonnan korrekt pszichológusokról is, akik még ingyen is hajlandóak az emberrel foglalkozni, ha nincs annyira eleresztve anyagilag.)